Irodalmi összefoglaló, melynek első része részletesen tárgyalja az oxidatív stressz tüdőre gyakorolt hatásait, majd az N-acetil-cisztein (NAC) hatásmechanizmusát. Ezután a cikk sorra veszi az eddigi klinikai vizsgálatokat.
COPD-exacerbatiók:169 beteget randomizáltak standard terápiára, illetve standard terápia plusz napi 600 mg NAC-ra (Pela). Hathónapos vizsgálat során az N-acetil-cisztein 41%-kal csökkentette az exacerbatiók számát. Kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent az exacerbatiók súlyossága is. A BRONCUS vizsgálatban 523 beteg vett részt három éven át, kettős vak módon. A standard terápia mellett placebót vagy napi 600 mg N-acetil-ciszteint kaptak. A teljes betegcsoportban nem volt előny az exacerbatiók számát illetően. Azonban azon alcsoportban, akik nem használtak inhalációs szteroidot, 21%-kal csökkentette az exacerbatiók számát.
A HIACE vizsgálat hasonlóan kettős vak, placebokontrollos, egyéves megfigyelés 120 betegénél az N-acetil-ciszteint kapó csoportban 44%-kal volt kevesebb az exacerbatio. Randomizált, kontrollcsoportos vizsgálatok eredményeinek összesítése (Stey) 11 vizsgálat 2011 páciensének adatai alapján azt mutatta, hogy a napi 400–600 mg NAC-ot 3-6 hónapon át szedő betegek körében nagyobb volt az exacerbatiomentesen maradó betegek aránya (48,5% szemben 31,2%-kal). A PANTHEON vizsgálat több mint ezer beteget ölel fel. Előzetes eredményei szerint 1200 mg N-acetil-cisztein egy éven át szedve csökkentette az exacerbatiók számát.
A tüdő hiperinflációja és a légzésfunkció: kettős vak, placebokontroll mellett 24 betegnek napi 1200 mg N-acetil-ciszteint adva hathetes kezelés során a terhelés utáni inspirációs kapacitás és FVC nőtt, a reziduális volumen/totálkapacitás arány csökkent (Stav).
A HIACE vizsgálatban azt tapasztalták, hogy nőtt a maximális középkilégzési áramlás, és csökkent a kényszerrezgéses módszerrel mért légúti ellenállás. A BRONCUS vizsgálatban a FEV1 éves romlási ütemét nem befolyásolta a három év alatt. A funkcionális reziduális kapacitás viszont kisebb lett. Egy másik vizsgálatban (Pela) a hathónapos kezelés után a FEV1 javult.
A COPD tünetei: a már említett metaanalízis (Stey) szerint a tünetek a NAC csoportokban kedvezőbben alakultak, mint a kontrollokban.
Hospitalizáció: a HIACE triálban a hospitalizációk száma évi 0,5, szemben a plecebó 0,80 értékével. Az 1219 beteget felölelő feldolgozásban a kórházi újrafelvételek számát a NAC 30%-kal csökkentette.
A COPD szisztémás manifesztációi: kilenc betegen kettős vak placebokontrollal szemben 1800 mg négynapos NAC-szedés után a quadriceps állóképességi idő 25%-kal lett nagyobb (Koechlin). Hathetes 1200 mg-os adag a terheléses állóképességi időt szignifikánsan növelte (Stav). A HIACE vizsgálat ellenben nem mutatott ki terhelésikapacitás-emelkedést.
Tolerálhatóság: komoly mellékhatást a nagy adagok mellett sem tapasztaltak.
(J Chron Obstr Pulm Dis 2014;11:705.)
