A kórházigazgatóknak február végéig kell újrastrukturálniuk az egészségügyi ellátórendszert. Mondhatjuk azt is: még egy hetük van arra, hogy összevesszenek egymással, lobbizzanak, kihasználják hatalmi kapcsolataikat. Beindulhat a kontraszelekció: az maradhat helyén, akinek felveszi a telefont például Lázár János. A 168 Óra utánajárt, hogyan változhat az egészségügyi struktúra.

Mintha nem tudná az egészségügyi államtitkárság, mi történik az ágazatában. A Miniszterelnöki Hivatalból ugyanis már kiszivárgott: a kormány közigazgatási régiókra osztja az országot, megyei szintű finanszírozást vezet be.

Mire elég?

Hogy konkrétan ez mit jelent? Azt, hogy az ország – egészségügyi ellátását illetően – hét-nyolc körzetből állna, tehát területenként két-három megye együttműködne. A régiók élére és a fővárosban – tudta meg lapunk – egy-egy csúcsintézményt jelölnének ki korszerű felszereltséggel.

Ugyanakkor arról is hallani: a fővárosban hat kórházat támogatna az állam, a többit magukba olvasztanák a vezető intézmények. Csakhogy Budapesten, mondják szakértők, nincs hat olyan kórház, amely komplex ellátást tudna nyújtani valamennyi betegségterületen.

Zombor Gábor egészségügyi államtitkár mindenesetre csak annyit üzent a pácienseknek: nem zárnak be kórházakat. Azt viszont nem tagadta: új csúcskórház épül majd Budapesten tízmilliárd forint beruházásból. Informátoraink szerint szóba jött helyszínként a IX. kerület, de újabban Buda is.

De vajon mire elég a tízmilliárd? Egészségügyi döntéshozatalban jártas forrásunk szerint még „fél kórházra sem elegendő”. Van olyan pesti kórházigazgató – szintén neve elhallgatását kérte lapunktól –, aki biztos benne: az ígért tízmilliárd forint sincs meg egy új kórházra.

Különben a szocialista kormány tíz éve kiszámoltatta, mennyibe kerülne, ha a budapesti Szent János Kórház műtőit és fekvőrészlegeit áthelyeznék új, modern tömbbe, a régi épületeket pedig szociális intézményi célokra használnák. Az új tömb megépítése több mint 100 milliárd forintba került volna – évtizeddel ezelőtt.

A mostani kormányzat azt is gondolja: állapodjanak meg egymással az egészségügyi szolgáltatók, milyen szolgáltatásokat tartanának meg és melyeket adnának oda más intézménynek. Hadd fokozzuk a „kormánylogikát”: a cél az – mondják a háttérben beszélő fideszes egészségpolitikusok –, hogy a kórházak így megszabaduljanak adósságaiktól. De hát ez nonszensz! Ilyen komoly strukturális döntések csak azon a szinten születhetnek, ahol a büdzsé nagyságát és a területi illetékességet is meghatározzák.

Persze a szakmai kapacitáselosztás eddig sem nagyon érdekelte a kormányt. Például az egyik fővárosi kórházban szakmai ok nélkül megszüntették az aktív osztályokat. Illetve azért volt egy nem hivatalos oka a bezárásnak. Az intézmény fősebésze anno fideszes képviselő volt, de a legutóbbi választáson alulmaradt versenytársával szemben. Így nem tudott érdemben lobbizni az aktív ellátásért – szemben a másik kórház továbbra is fideszes színekben politizáló főorvosával. Már maguk a fideszesek mondják: egy kormánypárti igazgató – állítólag – beolvasztott volna saját kórházába egy kisebb kórházat, kihasználva, hogy annak vezetője kevésbé befolyásos fideszes körökben.

Egyébként a kórházfúzióknak és az aktív osztályok leépítésének is van létjogosultságuk, ám csak akkor, ha e döntésekhez számítások, hatástanulmányok készülnek – egy jól meghatározott koncepció alapján. Ugyanez vonatkozik a közigazgatási régiókra is: legitim elképzelés lehet – ha kalkulációkkal alátámasztják a hatékonyabb működést. Csakhogy a 168 Óra megtudta: nincs különösebb kormányzati háttértanulmány a kórházak átalakítására.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)