1.         A GYÓGYSZER NEVE

Ludea 10 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

Ludea 20 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

Ludea 40 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula

2.         MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ludea 10 mg kapszula: kapszulánként 10 mg omeprazolt tartalmaz.

Ludea 20 mg kapszula: kapszulánként 20 mg omeprazolt tartalmaz.

Ludea 40 mg kapszula: kapszulánként 40 mg omeprazolt tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag(ok):

A 10 mg-os kapszula 51-58 mg szacharózt tartalmaz kapszulánként.

A 20 mg-os kapszula 102-116 mg szacharózt tartalmaz kapszulánként.

A 40 mg-os kapszula 203-233 mg szacharózt tartalmaz kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.         GYÓGYSZERFORMA

Gyomornedv-ellenálló, kemény kapszula.

A Ludea 10 mg kapszula: átlátszatlan sárga kapszula, amely csaknem fehér vagy krémszínű, gömb alakú mikrogranulátumot tartalmaz.

A Ludea 20 mg kapszula: átlátszatlan sárga kapszula, amely csaknem fehér vagy krémszínű, gömb alakú mikrogranulátumot tartalmaz.

A Ludea 40 mg kapszula: átlátszatlan kék és átlátszatlan fehér kapszula, amely csaknem fehér vagy krémszínű, gömb alakú mikrogranulátumot tartalmaz.

4.         KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1     Terápiás javallatok

A Ludea gyomornedv-ellenálló kapszula alkalmazása az alábbi esetekben javallt:

Felnőttek

• Ulcus duodeni kezelésére
• Ulcus duodeni relapszusának megelőzésére
• Ulcus ventriculi kezelésére
• Ulcus ventriculi relapszusának megelőzésére
  • Peptikus fekélybetegségben megfelelő antibiotikummal kombinálva a Helicobacter pylori (H.

pylori) eradikációjára

• NSAID alkalmazáshoz társuló gyomor- és nyombélfekély kezelésére
  • NSAID alkalmazásakor a veszélyeztetett betegeknél gyomor- és nyombélfekély kialakulásának megelőzésére
  • Reflux oesophagitis kezelésére
  • Gyógyult reflux oesophagitis hosszú távú kezelésére
  • Tüneteket okozó gastro-oesophagealis refluxbetegség kezelésére
  • Zollinger-Ellison szindróma kezelésére

Alkalmazás gyermekeknél

1 évesnél idősebb és ≥10 kg testtömegű gyermekek

• Reflux oesophagitis kezelésére.
  • Gastro-oesophagealis refluxbetegségben a gyomorégés, valamint a gyomorsav-regurgitatio tüneti kezelésére.

4 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

• Antibiotikummal kombinálva Helicobacter pylori fertőzés okozta nyombélfekély kezelésére.

4.2       Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Ulcus duodeni kezelése

Aktív nyombélfekélyben szenvedő betegek esetében a javasolt adag naponta egyszer 20 mg Ludea. A legtöbb beteg két héten belül meggyógyul. Azoknál a betegeknél, akik a bevezető kezelést követően nem gyógyultak meg teljesen, további kéthetes terápia alatt rendszerint bekövetkezik a gyógyulás. Nehezen gyógyuló nyombélfekélyben szenvedőknek napi egyszeri 40 mg Ludea javasolt, és a gyógyulás általában négy hét alatt elérhető.

Ulcus duodeni relapszusának megelőzése

Nyombélfekély relapszusának megelőzésére a H. pylori negatív betegeknél, vagy amikor a H. pylorieradikációra nincs lehetőség, a javasolt adag naponta egyszer 20 mg Ludea. Egyes betegeknél a napi egyszer 10 mg is elegendő lehet. Eredménytelen terápia esetén a dózis 40 mg-ra emelhető.

Ulcus ventriculi kezelése

A javasolt adag napi egyszer 20 mg Ludea. A legtöbb beteg négy héten belül gyógyul. Azoknál a betegeknél, akiknél a bevezető kezelést követően a gyógyulás nem teljes, egy további, négyhetes terápia alatt rendszerint gyógyulásra lehet számítani. Nehezen gyógyuló gyomorfekélyben szenvedőknek napi egyszeri 40 mg Ludea javasolt, és a gyógyulás általában nyolc hét alatt bekövetkezik.

Ulcus ventriculi relapszusának megelőzése

Nehezen gyógyuló gyomorfekélyben szenvedőknél a relapszus megelőzésére a javasolt dózis napi egyszer 20 mg Ludea. Szükség esetén a Ludea adagja napi egyszer 40 mg-ra emelhető.

H. pylori eradikáció peptikus fekélybetegségben

H. pylori eradikációban az antibiotikum kiválasztása a beteg egyéni gyógyszer-toleranciájának függvényében, a nemzeti, a regionális és a helyi rezisztens törzsek figyelembevételével, valamint a terápiás irányelveknek megfelelően történjen.

• 20 mg Ludea + 500 mg klaritromicin + 1000 mg amoxicillin kombináció naponta kétszer egy héten keresztül vagy,
• 20 mg Ludea + 250 mg klaritromicin (vagy 500 mg) + 400 mg metronidazol (vagy 500 mg, vagy 500 mg tinidazol) kombináció naponta kétszer egy héten keresztül, vagy
• napi egyszer 40 mg Ludea + napi 3-szor 500 mg amoxicillin + napi 3-szor 400 mg metronidazol (vagy 500 mg, vagy 500 mg tinidazol) egy héten keresztül.

Bármely kezelési séma esetében, ha a beteg még mindig H. pylori pozitív, a kezelést meg lehet ismételni.

NSAID alkalmazáshoz társuló gyomor- és nyombélfekély kezelése

Az NSAID alkalmazáshoz társuló gyomor- és nyombélfekély kezelésében az ajánlott adag napi egyszer 20 mg Ludea. A betegek nagy többsége 4 héten belül gyógyul. Azoknál a betegeknél, akiknél a bevezető kezelést követően a gyógyulás nem teljes, további négy hetes terápia alatt rendszerint gyógyulásra lehet számítani.

NSAID alkalmazásakor, gyomor- és nyombélfekély kialakulásának megelőzése, veszélyeztetett betegeknél

Veszélyeztetett betegeknél (60 évnél idősebb kor, az anamnézisben gyomor- vagy nyombélfekély, illetve a gyomor-bélrendszer felsőbb szakaszából eredő vérzés) az NSAID alkalmazáshoz társuló gyomor-, illetve nyombélfekély megelőzésére az ajánlott adag naponta egyszer 20 mg Ludea.

Reflux oesophagitis kezelése

Az ajánlott adag 20 mg Ludea naponta egyszer. A legtöbb beteg négy héten belül gyógyul. Azoknál a betegeknél, akiknél a bevezető kezelést követően a gyógyulás nem teljes, további négy hetes terápia alatt rendszerint gyógyulásra lehet számítani.

Súlyos oesophagitisben szenvedő betegeknél napi egyszeri 40 mg Ludea javasolt, és a gyógyulás általában nyolc hét alatt bekövetkezik.

Gyógyult reflux oesophagitis hosszú távú kezelése

Gyógyult reflux oesophagitis hosszú távú kezelésére javasolt dózis napi egyszer 10 mg Ludea. Szükség esetén az adag napi egyszeri 20-40 mg Ludeára emelhető.

A tünetekkel járó gastro-oesophagealis refluxbetegség kezelése

A javasolt adag 20 mg Ludea naponta. A betegek már napi 10 mg-ra is megfelelően reagálhatnak, ezért az egyéni adagolás megfontolandó.

További kivizsgálás javasolt, ha négy hét után, napi 20 mg Ludea kezeléssel sem sikerül tünetmentességet elérni.

Zollinger-Ellison szindróma kezelése

Zollinger-Ellison szindrómában szenvedő betegeknél az adagolást egyénre szabottan kell megállapítani, és addig kell folytatni, amíg az klinikailag indokolt. Az ajánlott kezdőadag naponta 60 mg Ludea. A súlyos, és korábban más kezelésre nem reagáló betegeket sikerült hatékonyan kezelni. A betegek több mint 90%-a napi 20-120 mg Ludea fenntartó terápiában részesült. Napi 80 mg feletti adagolás esetén a napi adagot két részre elosztva kell bevenni.

Gyermekek

1 évesnél idősebb és ≥10 kg testtömegű gyermekek

Reflux oesophagitis kezelése

Gastro-oesophagealis refluxbetegségben a gyomorégés, valamint a gyomorsav regurgitatio tüneti kezelése

Az adagolási javaslat a következő:

Reflux oesophagitis: A kezelés időtartama 4-8 hét.

Gastro-oesophagealis refluxbetegségben a gyomorégés, valamint a gyomorsav regurgitatio tüneti kezelése:

A kezelés időtartama 2-4 hét. Amennyiben 2-4 hét után nem sikerül tünetmentességet elérni, a beteg további kivizsgálása szükséges.

4 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

H. pylori fertőzés okozta ulcus duodeni kezelése

A megfelelő kombinációs terápia kiválasztásakor figyelembe kell venni a bakteriális rezisztenciára, a terápia időtartamára (leggyakrabban 7 nap, de néha 14 nap), és az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos nemzeti, regionális, és helyi irányelveket.

A kezelés szakorvos felügyelete alatt történjen!

Az adagolási javaslat a következő:

Speciális populációk

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a napi 10-20 mg-os dózis is elegendő lehet (lásd 5.2 pont).

Időskorú betegek (65 év felett)

Időseknél nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

A Ludea kapszulát javasolt reggel, lehetőleg éhgyomorra, egészben, fél pohár vízzel bevenni. A kapszulákat nem szabad szétrágni vagy összetörni.

Nyelési nehézségekkel küzdő betegeknek, és gyermekeknek, akik folyadékot vagy félig szilárd táplálékot már tudnak fogyasztani

A beteg szét tudja nyitni a kapszulát, és annak tartalmát fél pohár vízben vagy enyhén savas folyadékban pl. gyümölcslében, almapürében vagy szénsavmentes ásványvízben elkeverve is beveheti.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a diszperziót azonnal (vagy 30 percen belül) el kell fogyasztani, továbbá, hogy a diszperziót közvetlenül a bevétel előtt mindig fel kell keverni, majd egy fél pohár vízzel le kell öblíteni.

Más módon: a kapszulát elszopogatva a benne levő pelleteket fél pohár vízzel kell lenyelni. A bélben oldódó pelleteket nem szabad szétrágni.

4.3       Ellenjavallatok

Omeprazollal, szubsztituált benzimidazollal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az omeprazol, a többi protonpumpa-gátlóhoz (PPI) hasonlóan, nem adható együtt nelfinavirral (lásd 4.5 pont).

4.4       Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Bármilyen figyelmeztető tünet felléptekor (pl. szignifikáns, nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena) és gyomorfekély gyanúja esetén vagy annak jelenlétekor a malignitást ki kell zárni, mivel a kezelés elfedheti a tüneteket, késleltetve így a diagnózist.

Az atazanavir protonpumpa-gátlókkal történő együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Amennyiben atazanavir és protonpumpa-gátló együttes alkalmazása megítélés szerint mégis szükségszerű, szoros klinikai megfigyelés (pl. a szervezetben található vírusszint) javasolt 400 mg-ra emelt atazanavir dózis és 100 mg ritonavir kombináció alkalmazása mellett. A 20 mg-os omeprazol dózist nem szabad túllépni.

Mint bármely savtermelést gátló gyógyszer, úgy az omeprazol is csökkentheti a B₁₂-vitamin (ciano-kobalamin) felszívódását, melynek oka a csökkent gyomorsavtermelés, illetve annak teljes hiánya. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknek a szervezetében csökkent mennyiségben raktározódik a B₁₂-vitamin, illetve akiknél fennállnak olyan rizikó faktorok, melyek következtében a hosszú távú terápia során a B₁₂-vitamin felszívódása nem megfelelő.

Az omeprazol egy CYP2C19 inhibitor. Az omeprazollal történő kezelés megkezdésekor és befejezésekor a CYP2C19 enzimen keresztül metabolizálódó gyógyszerekkel lehetséges interakciókat figyelembe kell venni. Az omeprazol és a klopidogrél között gyógyszer-interakció kialakulását figyelték meg (lásd 4.5 pont). Ennek az interakciónak a klinikai jelentősége még nem tisztázott. Elővigyázatosságból az omeprazol és a klopidogrél együttadása nem javasolt.

A legalább 3 hónapon, de a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa-gátlókkal, mint például omeprazollal kezelt betegekben súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például a kimerültség, a tetania, a delírium, a convulsio, a szédülés és a kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek, és eleinte figyelmen kívül hagyhatják őket. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia és a protonpumpa-gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.

Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa-gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl. a diuretikumok).

A protonpumpa-gátlók főként nagy adagok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1 év) mérsékelten növelhetik a csípő-, a csukló- és a gerinctörések kockázatát, főként idősekben vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa-gátlók 10‑40%-kal növelik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin- és kalciumbevitelben kell részesülniük.

Kölcsönhatás laboratóriumi vizsgálatokkal

A megnövekedett kromogranin A (CgA) szint megzavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Az omeprazol kezelést legalább 5 nappal a CgA meghatározás előtt ideiglenesen fel kell függeszteni, hogy ezt a kölcsönhatást elkerüljük (lásd 5.1 pont).

Néhány krónikus betegségben szenvedő gyermek esetében hosszú távú kezelés válhat szükségessé, mely azonban nem javasolt.

Protonpumpa-gátlókkal végzett kezelés kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések, mint pl. a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés kockázatát (lásd 5.1 pont).

Bármely hosszú távú kezelés esetén, különösképpen, ha annak időtartama meghaladja az egy évet, a beteget rendszeres, szoros megfigyelés alatt kell tartani.

Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban, vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

4.5       Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az omeprazol hatása más hatóanyagok farmakokinetikájára

A pH függvényében felszívódó hatóanyagok

Az omeprazol-kezelés ideje alatt lecsökkent intragastricus aciditás miatt a pH függvényében felszívódó hatóanyagok abszorpciója növekedhet vagy csökkenhet.

Nelfinavir, atazanavir

A nelfinavir és az atazanavir plazmakoncentrációja omeprazollal történő együttes alkalmazáskor csökken.

Az omeprazolnak a nelfinavirral történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Omeprazol (napi 40 mg) együttadásakor a nelfinavir átlag expozíciója kb. 40%-kal, továbbá a farmakológiai szempontból aktív M8 metabolitjának átlag expozíciója kb. 75-90%-kal csökkent. Az interakcióban a CYP2C19 inhibíció is szerepet játszhat.

Az omeprazol és az atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Egészséges önkéntesekben az omeprazolt (naponta egyszer 40 mg) 300 mg atazanavir/100 mg ritonavirral együttadva az atazanavir expozíciója 75%-kal csökkent. Az atazanavir adagjának növelése 400 mg-ig nem kompenzálta az omeprazolnak az atazanavir expozíciójára gyakorolt hatását.

Egészséges önkénteseknél (napi 20 mg) omeprazol és 400 mg atazanavir/100 mg ritonavir együttes alkalmazása az atazanavir-expozíció mintegy 30%-os csökkenését eredményezte a napi 300 mg atazanavir/100 mg ritonavir alkalmazása mellett megfigyelt expozícióhoz viszonyítva.

Digoxin

Omeprazol (napi 20 mg) és digoxin, egészséges alanyokban történő együttes alkalmazásakor a digoxin biohasznosulása 10%-kal megemelkedett. Digoxin okozta toxikus hatásról ritkán számoltak be.

Azonban idős betegeknél az omeprazol nagy dózisokban történő alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges. Ilyen esetekben a digoxin terápiás gyógyszerszint-monitorozását kell bevezetni.

Klopidogrél

Egy keresztezett klinikai vizsgálatban klopidogrélt (300 mg bevezető dózist, majd napi 75 mg-ot) monoterápiában, vagy omeprazollal (a klopidogréllel egyidőben 80 mg-ot) együtt adagoltak 5 napon keresztül. Klopidogrél és omeprazol együttes alkalmazásakor a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója 46%-kal csökkent az első, és 42%-kal az ötödik napon. A thrombocyta-aggregáció gátlásának (inhibition of platelet aggregation, IPA) átlagértéke 47%-kal csökkent 24 órán belül, és 30%-kal az ötödik napra, klopidogrél és omeprazol egy idejű alkalmazásakor. Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy a klopidogrél és az omeprazol eltérő időpontokban történő adásával az interakció nem védhető ki, aminek oka valószínűleg az omeprazolnak a CYP2C19-re kifejtett gátló hatása. Ennek a farmakokinetikai/farmakodinámiai interakciónak a nagyobb kardiovaszkuláris eseményekre vonatkozó klinikai jelentőségéről, megfigyeléses és klinikai vizsgálatokból ellentmondásos adatokat jelentettek.

Egyéb hatóanyagok

A pozakonazol, az erlotinib, a ketokonazol és az itrakonazol felszívódása jelentősen csökken, és ily módon a klinikai hatásosság gyengülhet. A pozakonazollal és az erlotinibbel történő együttes alkalmazást kerülni kell.

A CYP2C19 enzim által metabolizált hatóanyagok

Az omeprazol közepes mértékben gátolja a CYP2C19 aktivitását, mely az omeprazol metabolizmusában főszerepet játszik. Ebből adódóan a szintén a CYP2C19 enzim által metabolizált hatóanyagokkal történő együttadáskor azok metabolizmusa lelassulhat, és szisztémás expozíciójuk megnövekedhet. Ilyen gyógyszerek pl. az R-warfarin, valamint az egyéb K-vitamin antagonisták, a cilosztazol, a diazepám és a fenitoin.

Cilosztazol

Egy keresztezett vizsgálatban, egészséges alanyoknak 40 mg dózisokban adott omeprazol hatására a cilosztazol maximális plazmakoncentrációja (C_max) 18%-kal, az idő-plazmakoncentráció görbe alatti terület (AUC) értéke 26%-kal, továbbá az egyik aktív metabolitjának C_max értéke 29%-kal, AUC értéke pedig 69%-kal megemelkedett.

Fenitoin

Az omeprazol terápia bevezetésekor az első két héten, valamint a fenitoin dózis módosításakor javasolt a fenitoin plazmakoncentrációjának ellenőrzése. Az omeprazol terápia befejezésekor is ellenőrzés és újabb dózismódosítás elvégzése szükséges.

Ismeretlen mechanizmus

Szakvinavir

Az omeprazol szakvinavirral/ritonavirral történő együttadása a szakinavir plazmakoncentrációjának megközelítőleg 70%-os emelkedését eredményezte, melyet a HIV-fertőzött betegek jól toleráltak.

Takrolimusz

Omeprazol alkalmazása mellett, beszámoltak a takrolimusz vérszintjének növekedéséről. A takrolimusz plazmakoncentrációját és a vesefunkciót (a kreatinin-clearance-t) fokozott mértékben kell ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagját.

Metotrexát

A metotrexát szintek megemelkedéséről számoltak be néhány betegnél, amikor protonpumpa-gátlókkal együtt adták. Magas dózisú metotrexát alkalmazásakor az omeprazol kezelés átmeneti felfüggesztésének megfontolására is szükség lehet.

Más hatóanyagok hatása az omeprazol farmakokinetikájára

CYP2C19 és/vagy CYP3A4 inhibitorok

Mivel az omeprazol a CYP2C19 és a CYP3A4 enzimek útján metabolizálódik, az olyan ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 inhibitorok (mint pl. a klaritromicin vagy a vorikonazol) az omeprazol‑metabolizmus mértékének csökkentése miatt az omeprazol szérumszintjének megemelkedését eredményezhetik. Vorikonazollal történő együttadásakor több mint kétszeres omeprazol expozíciót tapasztaltak. Mivel az omeprazol nagy dózisait jól tolerálták, az omeprazol adagjának módosítása általában nem szükséges. Ugyanakkor súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, illetve amennyiben hosszú távú kezelés javallt, a dózismódosítás megfontolandó.

CYP2C19 és/vagy CYP3A4 induktorok

Ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 induktorok, vagy azok az anyagok, amelyek mindkét enzim induktorai (mint pl. a rifampicin és az orbáncfű) az omeprazol szérumszintjének csökkenését eredményezhetik az omeprazol metabolizmusának felgyorsítása által.

4.6       Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Három prospektív epidemiológiai vizsgálat adatai (több mint 1000 ismert kimenetel) nem utalnak arra, hogy az omeprazol káros hatással lenne a terhességre vagy a magzatra/újszülöttre. Az omeprazol terhesség alatt is alkalmazható.

Szoptatás

Az omeprazol kiválasztódik az anyatejbe, de terápiás dózisban alkalmazva valószínűleg nincs hatással a gyermekre.

4.7       A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Ludea valószínűleg nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gyógyszermellékhatások, mint pl. szédülés és látászavarok előfordulhatnak (lásd 4.8 pont). Amennyiben a beteg ezt tapasztalja, nem szabad gépjárművet vezetnie, illetve gépkezeléssel járó munkát végeznie.

4.8       Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások (a betegek 1-10%-ánál) a fejfájás, a hasi fájdalom, a székrekedés, a hasmenés, a haspuffadás és a hányinger/hányás.

Az omeprazollal folytatott klinikai vizsgálatokban és a posztmarketing alkalmazás során a következő gyógyszermellékhatások esetében igazolódott, vagy merült fel annak gyanúja, hogy összefüggésben vannak a kezeléssel. Egyik sem volt dózisfüggő.

Az alább felsorolt mellékhatásokat a gyakoriság alapján és a szervrendszerek szerint csoportosították. A gyakorisági kategóriákat az alábbi konvenciók alapján határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Gyermekek

Az omeprazol biztonságosságát összesen 310, 0-16 év közötti, gyomorsavtermeléssel összefüggő betegségben szenvedő gyermeknél vizsgálták. A hosszú távú alkalmazás biztonságosságára vonatkozóan csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre egy olyan klinikai vizsgálatból, melyben súlyos erozív oesophagitisben szenvedő gyermek legfeljebb 749 napig kapott omeprazol fenntartó terápiát. A nemkívánatos események profilja általánosságban azonos volt a felnőttek rövid- és hosszú távú kezelésében tapasztaltakéhoz. Nincsenek hosszú távú adatok az omeprazolnak a pubertásra és a növekedésre kifejtett hatásaira vonatkozóan.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9       Túladagolás

Korlátozott számú adat áll rendelkezésre az omeprazol túladagolás hatásairól emberben. Az irodalomban leírtak 560 mg-ig terjedő adagokat, és az eseti jelentések szerint az egyszeri per os omeprazol adagok elérték a 2400 mg-ot (ami a szokásos javasolt klinikai dózis 120-szorosa). Az omeprazol túladagolás következményeként jelentkező hányingerről, hányásról, szédülésről, hasi fájdalmakról, hasmenésről és fejfájásról számoltak be. Néhány esetben apathia, depressio és confusio is előfordult.

Az omeprazol túladagolással kapcsolatban leírt tünetek átmenetiek voltak, és súlyos kimenetelű esetről nem számoltak be. Az elimináció mértéke növelt dózisok esetén változatlan maradt (elsőrendű kinetika). A kezelés, amennyiben arra szükség van, tüneti.

5.         FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1       Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: protonpumpa-gátlók, ATC kód: A02BC01

Hatásmechanizmus

Az omeprazol, mely két enantiomer molekula racém elegye, a gyomorsav-szekréciót célzott hatásmechanizmuson keresztül csökkenti. A parietális sejtben lévő protonpumpa speciális inhibitora. Gyorsan hat, és a gyomorsav-szekréció reverzibilis gátlásával napi egyszeri adagolás mellett biztosítja a savkontrollt.

Az omeprazol gyenge bázis, ami a parietális sejt intracelluláris canaliculusának erősen savas környezetében koncentrálódik és aktiválódik, ahol a H⁺-K⁺-ATP-áz enzimet, azaz a protonpumpa működését gátolja. A gyomorsavképződés utolsó fázisára kifejtett hatása dózisfüggő, és igen hatásosan gátolja mind a bazális, mind az inger hatására képződő savtermelést, a stimulációtól függetlenül.

Farmakodinámiás hatások

Minden megfigyelt farmakodinámiás hatása megmagyarázható az omeprazolnak a savszekrécióra kifejtett hatásával.

A gyomorsav-szekrécióra gyakorolt hatás

Az omeprazol napi egyszeri, per os alkalmazott adagja, gyorsan és hatékonyan gátolja, mind a nappali, mind pedig az éjjeli gyomorsav-szekréciót; a terápia megkezdése után 4 napon belül eléri a maximális hatást. 20 mg omeprazollal 24 órán keresztül fenntartható a nyombélfekélyes betegek intragastricus aciditásának átlagosan legalább 80%-os csökkenése. 24 órával az adag beadása után a pentagasztrin‑stimulációt követő savtermelés csúcsának átlagos csökkenése legalább 70%.

Duodenalis fekélybetegeknél az omeprazol 20 mg-os adagja a 24 órás periódusból átlagosan 17 órán át ≥3 értéken tartja az intragastricus pH-t.

A lecsökkent savszekréció és intragastricus aciditás következtében az omeprazol a gastro-oesophagealis refluxbetegekben dózisfüggően csökkenti/normalizálja az oesophagus savexpozícióját. A savszekréció gátlása nem a plazmakoncentráció pillanatnyi értékével, hanem az omeprazol idő‑plazmakoncentráció függvényének görbe alatti területével (AUC) arányos.

Omeprazol kezelés ideje alatt nem tapasztaltak tachyphylaxiát.

A H. pylori-ra gyakorolt hatás

A H. pylori fertőzés mind a nyombél, mind pedig a gyomor esetében peptikus fekélybetegséggel társul. A H. pylori a legjelentősebb tényező a gastritis kialakulásában. A H. pylori és a gyomorsav együttesen fontos szerepet játszanak a peptikus fekélybetegség kialakulásában. A H. pylori az atrophiás gastritis kifejlődésének fő oka, mely a gyomorrák kialakulásának megnövekedett kockázatát hordozza magában.

Az omeprazollal és antimikrobás szerrel végezett H. pylori eradikáció esetén jó a gyógyulási arány, és a peptikus fekély hosszú távú remissziója tapasztalható.

A kettős terápiákat vizsgálva azt találták, hogy kevésbé bizonyultak hatásosnak, mint a hármas kombinációk. Ugyanakkor alkalmazásuk megfontolandó azon esetekben, amikor az ismert túlérzékenység kizárja bármely hármas kombináció alkalmazását.

Egyéb, a savszekréció-gátlással kapcsolatos hatások

Tartós kezelés során valamivel gyakrabban fordultak elő glandularis cysták a gyomorban. Ezek az erőteljes savszekréció-gátlás következményeként kialakuló jóindulatú, és reverzibilisnek tűnő fiziológiai elváltozások.

A bármely okból bekövetkező gyomorsavcsökkenés, beleértve a protonpumpa-gátlók alkalmazását is, azt eredményezi, hogy a gastrointestinalis tractusban normál állapotban is jelenlévő baktériumok száma megnövekszik a gyomorban. A savcsökkentő terápia kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések, mint pl. a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés kialakulásának kockázatát.

A savszekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A kromogranin A (CgA) szintje is emelkedik, amit a gasztrikus aciditás csökkenése okoz. A megnövekedett kromogranin A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. A szakirodalomból alapján a protonpumpa‑inhibitorokkal végzett kezelést legalább 5 nappal a CgA‑mérés előtt fel kell függeszteni. Ha a CgA‑ és a gasztrinszint 5 nap után nem normalizálódik, akkor a méréseket meg kell ismételni az omeprazol‑kezelés felfüggesztését követően 14 nap múlva.

Gyermekek

Egy nem kontrolált vizsgálatban, súlyos reflux oesophagitisben szenvedő gyermekeknél (1-16 évig) 0,7-1,4 mg/ttkg dózisban alkalmazott omeprazol az esetek 90%-ában az oesophagitis javulását eredményezte, és jelentősen csökkentette a reflux tüneteit. Egy szimpla-vak vizsgálatban, 0-24 hónapos, klinikailag diagnosztizált gastro-oesophagealis refluxbetegségben szenvedő gyermekeket kezeltek 0,5 mg/ttkg, 1,0 mg/ttkg, vagy 1,5 mg/ttkg omeprazollal. Az alkalmazott dózis nagyságától függetlenül a kezelés 8. hetét követően a hányás/regurgitatio gyakorisága 50%-kal csökkent.

H. pylori eradikációja gyermekekben

Egy randomizált kettősvak klinikai vizsgálat (Héliot vizsgálat) megállapította a két antibiotikummal