Ülök a rendelő várójában. Hallgatom két várakozó páciens beszélgetését. Amint odapillantok, nem akarok hinni a szememnek. Mintha Franklin D. Roosevelt elevenedett volna meg, úgy 40-45 éves korából...

A két férfi láthatóan ismeri egymást, most éppen az aktuális problémájukról beszélgetnek. Én persze „Rooseveltet” figyelem.
Mint kiderül, Andrásnak hívják. A sportos, jó megjelenésű férfi hypertoniája véletlenül derült ki otthon, családtag vérnyomásmérése kapcsán felbuzdulva mérte meg magának. 150/100 Hgmm volt. Aztán néhány héten át rendszeresen hozta elé a felesége a készüléket – a kontrollok szinte minden alkalommal ezen érték körül mozogtak. Akkor jött először felesége unszolására a háziorvoshoz. Rendszeresen sportol, nincs túlsúlya, családi élete rendben, de nagyon sok stresszel jár a munkája. 
Háziorvosa lege artis megvizsgálta, a laborvizsgálatoknál kóros éhomi vércukorértéket (majd normális OGTT-eredményt), mérsékelt hypercholesterinaemiát talált. Felírt neki egy gyógyszert, és visszarendelte kontrollra, András most erre vár.

F. D. Roosevelt jut eszembe megint. Milyen betegen dolgozott, és hypertoniáját csak digitálissal és masszázzsal, meg gyümölcsdiétával kezelték anno… 
Roosevelt kardiológusa, Howard G. Bruenn 1970-ben közölte egy orvosi lapban megjelent cikkében, hogy FDR-nek 1930-ban 128/82 volt, 1944-ben már 230/126 Hgmm volt a vérnyomása. (Mielőtt meghalt, állítólag 300/190 Hgmm-et mértek.)

a) Anxiolyticumot.

b) Diuretikumot.

c) Béta-receptor-blokkolót.

Forrás: Webdoki