Az egészségügyben létező pozitív és közérdeklődésre számot tartó információk még mindig leginkább csak szájról szájra terjednek. Egy orvos sikere, egy kórház sajátos és figyelemreméltó újítása, egy valóban pozitív és sikeres egészségmegelőző helyi program, egy fontos és megvitatásra érdemes ötlet vagy megoldás rendkívül nehezen kap média nyilvánosságot. Közhely, hogy a jó hír nem hír..
Biztos, hogy csak az egészségügy politikai szándékainak kommunikációjára (és ellen-kommunikációjára) kell olyan sokat költeni? Sokaknak meggyőződése, hogy nem. Az egészségügy szereplői legalább olyan érdekes színes és sokoldalú személyiségek, mint a médiában főszerepet kapó politikusok, újságírók. A társadalom önbecsüléséhez és általános kulturális színvonalához járulnak hozzá a köztiszteletben álló orvosok, professzorok, de az áldozatos szakdolgozók is.
A médiát meg kell teremteni!
Az egészségügy, a társadalom meghatározó alapműködése, a társadalom közérzetét alapvetően befolyásoló szolgáltatás és a médiában egyszerűen nem kap elegendő és sokoldalú felületet. A kereskedelmi média kizárólagosan fogyasztásösztönző reklámokra épülő üzletpolitikája, a közösségi és közszolgáltató médiumok "szegénysége" túlpolitizáltsága, nem kedvez a kiegyensúlyozott kommunikációnak. Ugyanakkor a szakmai munkát, a széles értelemben vett ismeretterjesztést, de akár a gyógyító tevékenység marketingjét, az egészségügy általános PR-jét is hatásosabban tudná támogatni a média.
A kereskedelmi televíziókon látható "orvosos" sorozatok, a Vészhelyzet, a Dr. House, a Grace Klinika, a Jóban-rosszban, de a réges-régi Kórház a város szélén, a fekete-erdei Klinika hatalmas közönségsikere jelzi, hogy a média és az egészségügy nem csak a politikai háttérbeszélgetések és hírek szintjén kapcsolódhat egymáshoz. Ugyanezt bizonyítja az egészségügyi internetes honlapok kiemelkedő látogatottsága is.
Az internet-használat az egészséggel kapcsolatos ismeretterjesztésben, de a professzionális gyógyító munkában is nélkülözhetetlen. Egy-egy jól megalkotott és jól használható honlap a nagyközönség gyógyuláshoz, egészséghez, egészségügyhöz való viszonyát de a gyógyítók szakmai kommunikációját is meghatározó módon támogatja.
Mintha a hivatalos egészségügyi központi kommunikáció, de maguk az intézmények sem ismernék fel, hogy a médiakommunikáció forradalma már teljes erővel zajlik az egészségügyben is. Egyre gyakrabban akad meg a szemünk kórházi várókban, patikában egy-egy villogó plazmatévé képernyőjén. Létezik már zártláncú televíziós műsorszolgáltatás a kórtermekben. A teleradiológia, a telekonzílium, a műtétek videós kivetítése, a kamerák, médiaeszközök állandó jelenléte mindennapos a gyógyításban. Az országban az egészségügyi szakalkalmazottak tízezrei egy-egy informatikai rendszerbe bejelentkezve kezdik munkanapjukat egy képernyő előtt. A mobiltelefonok folyamatosan rendelkezésre állnak. Az internet globális technológiája valamennyi eszközön lehetővé teszi a kommunikációt. Csak használni kell őket!
Hiányzik a professzionális tartalom
Ezekre az eszközökre most születnek a tartalmakat közvetítő vállalkozások, egy sajátos üzleti modell is kialakulóban van. A reklámok, információk, tartalmak új elvek mentén jutnak el a célközönséghez, de hiányzik a komplex - az egészségügyben érdekelteket a legszélesebb körben elérő - tartalomszolgáltatás. Ennek lényege a hazai egészségkultúra, az egészségtudatosság és az egészséges közérzet fejlesztésének tartalmi koncepciója, ami megfelelően fókuszál az egészségügyben érdekelt piaci szereplők PR- és reklámozási igényeinek széleskörű kielégítésére is.
Az egészségügy valamennyi résztvevőjének a kórházak vezetőitől az egészségügyi szakpolitikusokon át valamennyi betegig, akkor lesznek hasznosak ezek az új médiumok, ha megismerik az ezeken történő kommunikáció egyedi képességeit. Ha felismerik, hogy kiemelkedő minőségű ügyfél-eléréshez, a lehető leghatékonyabb kommunikációs felülethez jutnak. Ehhez kommunikációs stratégiájukba kell illeszteniük ezt a médiát.
Fontos, hogy a szakma igényelje, hogy ezeken a célcsoportot jól elérő felületeken valódi központi és helyi kommunikáció történjen és vesse latba erejét, hogy ez a fajta kommunikáció és egyben üzleti lehetőség, az egészségügy állami és üzleti kommunikátorain túl a versenyhelyzetbe kerülő intézmények látókörébe is kerüljön.
(Eredeti cikk: Asbót Kristóf, Kórház)