Hazánkban mindkét nem esetében a tüdőrák a vezető halálok. Míg a férfiaknál csökkenés, a nőknél emelkedő halálozás látszik. Van jó hír is: a nemdohányzók védelmében hozott szabályozásnak kézzelfogható, pozitív eredményei is vannak. Interjú Kovács Gáborral, a Korányi főigazgatójával.
Magyarországon mindkét nem esetén a tüdőrák a vezető halálok. Mik azok a speciális faktorok, amelyek ezt a szomorú helyzetet előidézték?
– Mintegy másfél millió tüdőrákos beteget fedeznek fel évente világszerte, ezek közül 1,3 millióan sajnos meg is halnak. Ez azt mutatja, hogy a tüdőrák a leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganattípus, ezen belül is az egyik legkevésbé gyógyítható. Az emlőrák vagy a hererák vonatkozásában már sikerült elérni azt, hogy hosszú időn keresztül lehet kordában tartani a betegséget akkor is, ha nincs lehetőség a gyógyulás reményét jelentő operációra, gyógyszeres kezelések mellett hosszú időn keresztül van lehetőség a betegség féken tartására. Sajnos ez a tüdőrák esetében nincsen így: ha nem lehet megoperálni a beteget és radikálisan eltávolítani a daganatot, akkor ma a jelenleg ismert gyógyszeres lehetőségeink birtokában egy-, másfél év a statisztikailag várható élettartam, amit a betegeknek a sorsuk ad. Tekintettel arra, hogy világszerte, így Magyarországon is csak minden ötödik tüdőrákos beteget lehet megoperálni – hiszen amikor felfedezik a betegséget, akkor már olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy nem lehet eltávolítani a daganatot, illetve az áttéteit – ezért az mondhatjuk, hogy ezek a betegek döntően szűkebb életkilátásokkal rendelkeznek. A férfiak körében elsők, a nők között a harmadikok vagyunk a halálozás terén világszerte, ennek az oka részben a korábbi évtizedek dohányzási szokásaiban rejlik.
- Milyen szokások jellemzők a magyar társadalomra?
- Magyarország sajnos a dohányzásban vezető országok közé tartozott a hetvenes, nyolcvanas, illetve kilencvenes években. A dohányzás pedig a tüdőrák legfontosabb ismert kockázati tényezője. Ez azonban önmagában még kevés lenne, hiszen vannak a kelet-közép-európai országok között olyanok, ahol hasonlóak a dohányzási szokások, de mégsem olyan magas a tüdőrák halálozás aránya, mint Magyarországon. Számos egyéb kockázati tényező is megjelenik, mint például a stressz, illetve táplálkozási szokások. Ugyanakkor van egy olyan körülmény is – amit tudományosan még nem sikerült bizonyítani, de valószínűleg ennek is oka van a magas halálozásban –, ami bizonyos genetikai sajátosságokra vezethető a magyar lakosság körében. Feltételezzük, hogy ennek szerepe kell, hogy legyen, mert egészen sajátos, hogy úgy a tüdő-, de más daganatos betegséges esetében is rosszabbak az epidemiológiai adatok a hasonló körülményekkel bíró környező országokhoz képest.
- Az 1995–2013 közti adatokat nézve, a férfiak körében a korábbi közel hatezres halálozási szám minimális csökkenést mutat. Ugyanakkor a nők esetében ellenező tendencia mutatkozik.
- Ennek az oka egyértelműen a dohányzási szokásokban rejlik. Magyarországon – mint egyébként általában az európai országokban – az ötvenes, hatvanas években a dohányzás döntően a férfiak körében terjedt el. A férfiak körében ez jelentősen meghaladta a jelenlegi értéket, a magyar férfilakosság 50-60 százaléka dohányzott a hatvanas években. Ugyanakkor a nők esetében a dohányzás nem volt gyakori jelenség, ennek pedig kulturális-történeti okai voltak. A dohányzás mértéke a nők körében nem haladta meg a 10-15%-ot a hatvanas években. Az elkövetkező évtizedekben, „hála” a reklámkampányoknak, elindult egy olyan folyamat, ami az úgynevezett light, női cigarettákat próbálta előtérbe helyezni, megcélozva ezzel a fiatal és középkorú női lakosságot. A hetvenes években szép színész- és sportoló nők ízlésesen csomagolt cigarettás dobozokon, reklámokon hirdették a dohányzás „előnyeit”. Speciálisan csak tíz darab cigarettavolt a dobozban, ami hosszabb, vékonyabb, nőiesebb volt.
- Vagyis a marketing minden eszközével igyekeztek feltámasztani az igényt a dohányzásra.
- Igen, minden eszközzel próbálták a nők körben növelni a fogyasztást, hiszen a férfiak körében már nem lehetett emelni a dohányosok egyébként is magas arányát. Persze a nők 15 százalékos aránya még emelhető volt, ami sikerrel is járt, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes évekre 20 százalék fölé emelkedett a dohányzó nők aránya – a legmagasabb időszakban a magyar nők 28 százaléka dohányzott. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hatvanas-hetvenes években, ahogy az orvosi kutatások egyértelműen bizonyítani kezdték a dohányzás káros hatásait – elsősorban Amerikában, majd a nyugat-európai országokban is –, megindultak a dohányzás visszaszorítása érdekében tett egészségügyi és kormányzati intézkedések. De a médiumok is a kezdeményezések mögé álltak. Meghozták azokat a törvényeket, amelyek értelmében tiltani kezdték a dohányzást bizonyos helyeken. Ennek következtében az akkor még magas férfidohányzási arány kezdett csökkenni, de a nők körében a kampány hatására a dohányzók aránya megközelítette a férfiakét. Ezt követően a kilencvenes években kezdett felfutni a tüdődaganatos megbetegedések aránya a nők körében, hiszen a tüdőrák kifejlődése a rendszeres dohányzás mellett is csak több év, esetleg évtized elteltével jelenik meg. A férfiak esetében pedig a csökkenő dohányzás a tüdőrák kialakulásának mérséklődését hozta magával.
- Ezek szerint egy, a nőket jellemző viselkedésváltozás, majd az ebből fakadó megváltozott dohányzási szokások okozzák a jelenlegi rossz eredményeket.
- Ez így van. Ezt megfigyelték a fejlettebb nyugati országokban is, ahol nálunk jóval korábban megtörtént a férfiak esetében a határozott csökkenés. Ezen országokban már a kilencvenes évek óta megfigyelhető a tüdőrák csökkenése is. A nőknél hatottak a reklámok. Mindennek van egy 10-15 éves átfutási ideje. Éppen ezért Magyarországon most a legmeredekebb a nők körében a tüdőrákos megbetegedések emelkedésének az aránya, hiszen a hatások most kumulálódnak. A férfiak körében nálunk is egyértelmű a csökkenés.
- Magyarországon sikerült törvényt hozni a nemdohányzók érdekében. Elképzelhető, hogy néhány év múlva a rendelkezések pozitív hozadékával szembesüljünk?
- Mindenképpen, hiszen már most látni a kedvező hatásait ezeknek a jogszabályoknak. Egyébként azt tudni kell, hogy hazánkban 1999-ben hozzák az első, lényegében dohányzást visszaszorító jogszabályt. Sajnos annak a jogszabálynak éppen a szankcionálási része volt gyenge, s ezért nem tudta elérni a hatását, hiszen minimális és nehezen behajtható pénzbüntetéseket tartalmazott. Bár más országokban az ezredforduló idejében meghozták azokat a szigorúbb jogszabályokat – például a zárt téri dohányzás totális tiltását, ár- és adópolitikai intézkedéseket – mi valójában 2011 óta beszélhetünk hatékony dohányzást visszaszorító intézkedésekről.
E jogszabályoknak következtében – kisebb, ezer-, illetve háromezer fős felmérések állnak rendelkezésünkre – az lehet tapasztalni, hogy a dohányzás először elsősorban az úgynevezett alkalmi dohányosok körében csökkent. Ők azok, akik hetente egy alkalommal gyújtanak rá hétvégén, vagy bármilyen összejövetel alkalmával. A baráti társaság dohányzó tagjai megkínálják őket, így az a kockázat áll fenn, hogy belőlük lesznek a rendszeres dohányosok. Amíg korábban lehetett dohányozni az étterem bizonyos helyiségeiben, addig a társaság – ahol mondjuk volt két dohányos, de öt nem dohányzó –, dohányzó részben ült le, így passzív dohányosakká váltak a nemdohányzók, másrészt alkalmi dohányosként még rá is gyújtottak. Ma már nincsen kijelölt helyszín, így aki nem bír ki két órát cigaretta nélkül, az kimegy az utcára, de az alkalmi dohányosok már nem mennek velük. Kézzelfogható eredmény: az alkalmi dohányosok korábbi 3-3,5 százalékos aránya lecsökkent 1 százalékra. Az összes dohányzási gyakoriságot tekintve azt figyeltük meg, hogy a férfiak esetében a dohányzók körében a dohányzás jobban csökkent a három év alatt. Náluk 34 százalékos az arány, a nőknél még stagnál az arányszám. Még mindig olyan erős – főleg a fiatal korosztályban – a dohányzás mértéke, hogy nekünk most az a feladatunk, hogy rájuk koncentráljunk a dohányzás visszaszorítása érdekében.
- Hogyan lehetne emelni a fiatalok egészségtudatossági szintjét? Tudunk-e beszélni ezzel a korosztállyal, megvannak-e erre az eszközeink?
- Ez egy nagyon fontos kérdés. Sajnos világszerte éppen a tinédzser-korosztály a legkevésbé elérhető az egészséges magatartást hirdető oktatással. A kérdés arra vonatkozik: hogyan előzzük meg a dohányzás kialakulását, vagyis ne is kezdjenek el dohányozni. Ez egy kiemelt célkitűzés.
- Hogyan nézne ki a gyakorlatban egy ilyen oktatási mechanizmus?
- Azt jelenti, hogy tizenéves korban – minél korábban – már 10 éves kortól kell beszélni a dohányzás káros hatásairól, mert 13 évesen kezdenek el dohányozni a fiatalok. 15-16 éves korban már közelítenek a felnőtt dohányzási szokásokhoz. Ebben az életkorban a kortársminta, vagyis az 1-2 évvel idősebb barátok mintái hatnak a legjobban, a dohányzó barát sokkal erősebb motiváció, mint a nemdohányzó környezet. Az olyan otthon, ahol dohányoznak, az is egyfajta katalizátora a rászokásnak. Az oktatás szereplőivel közösen olyan oktatási programot kell kialakítani, ami az iskolások különböző korosztályainak körében az adott korosztály aktuális környezetismereti-, biológiai tudásának megfelelő szinten minden esetben érinti a dohányzással együtt járó ártalmasságot. Egy 10 évesnek sokkal egyszerűbben kell megfogalmazni a dohányzással kapcsolatos káros következményeket, mint egy 14-16 évesnek. Megint másképpen kell foglalkozni egy fiúval s egy lánnyal is. Utóbbi 15-16 évesen már túl van a nemi érés szakaszán, így nyilvánvalóan már rá lehet hatni olyan érvekkel, amik a későbbi gyermekvállalást, gyermekegészséget helyezik a középpontba. A dohányzás megelőzés nemzetközileg is egy súlyos probléma, komoly kihívás. De ezzel foglalkozni kell.
- Mi áll annak hátterében, hogy a dohányzás ilyen masszív szokássá, függőséggé válik, s hogy ilyen hihetetlenül nehéz felvenni mindezzel a küzdelmet?
- Sajnos azt kell mondjam, hogy bizonyos értelemben véve a dohányzás egyfajta drogfüggőséghez vezethet. A nikotin egyértelműen tudatmódosító szer, ez tetszik vagy sem, így van. Természetesen a nikotin a dohányzási szokások függvényében okozza a függőséget is. Viszont ha kialakult a nikotin-függőség, az gyakorlatilag a kábítószerekkel egyenértékű függőséget jelent. Egy valóban függő dohányos ugyanúgy nehezen tud megszabadulni a dohányzástól, mint egy kábítószerfüggő a drogtól. Speciális kezelésre van szüksége. Az a mondás, hogy csak akaraterő kell a leszokáshoz, egyszerűen nem igaz, hiszen függőségi betegségről van szó.
- Több ismerősöm is van, aki úgymond letette a cigarettát. Ön kezelést említ a függőség megszüntetésére. Tehát, ha valaki leteszi a cigarettát, nem gyújt rá évekig, vagy talán már soha, ő élete végig függő marad?
- Nem. Gyakorlatilag az elszívott cigaretták számán, a dohányzással eltöltött éveken túl genetikai sajátosságok határozzák meg azt, hogy ki milyen mértékben válik nikotinfüggővé. Én magam, amikor kollégiumba kerültem az egyetem első évében, gondolom, mint sok más társam, rágyújtottam. De semmi örömet nem találtam benne, minden tudatosság nélkül elhagytam, nem is tartott tovább egy évnél az egész. Valószínűleg ebből a szempontból egy szerencsés genetikai habitusom van, nem alakult ki még csak örömérzet sem, nemhogy függőség. Más kolléga dohányzóvá vált, s a leszokás is nehezen ment. Az egyes emberek különféleképpen reagálnak a dohányzásra. Akinél erős függőség alakul ki, nem tudja csak akaraterővel abbahagyni – vagy ha igen, akkor annak nagyon súlyos külső okai lehetnek; például akár saját, akár közvetlen hozzátartozóknál föllépő betegségek. A megvonási tünetek súlyos kellemetlenségeket okoznak hónapokon keresztül. Viszont ha valaki eljut odáig, hogy a tünetek lecsengenek – ez két-három hónap – akkor már nyert ügye van. Sajnos ha dohányzó környezetbe kerül az illető, könnyen visszaszokhat.
- Úgy tűnik, mintha a társadalom nem minden esetben támogatná ezt a magatartást, ahogy az alkoholfogyasztás esetében sem. Szinte az a ciki, ha valaki egy adott társaságban nem dohányzik, vagy nem iszik alkoholt az elvárt mértékben.
- Ez valóban így van.
- Visszatérve a budapesti, a nőket érintő adatokhoz. A jelenlegi adatsorok szerint néhány éven belül trendforduló következhet be, vagyis több nő halhat meg tüdőrákban Budapesten, mint férfi. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a folyamat a lehető leghamarabb megtörjön? Ön hogyan látja: fordulat következik?
- A lehető leghamarabb is években számolandó. Ha most letenné a cigit minden hölgy – ez persze egy teljesen illuzórikus elképzelés – a trendek akkor sem változnának hosszú éveken keresztül. Öt év nemdohányzás után csökken körülbelül a felére a tüdőrák kialakulásának a kockázata, s 10-15 év szükséges ahhoz, hogy ez megközelítse a nemdohányzók kockázati szintjét. S ebből származik a feladatunk is, előre kell gondolkodnunk.
Mindent meg kell tennünk a fiatal és középkorú nők dohányzásának visszaszorításáért célzott programokkal, felvilágosítással, illetve a médiumok bevonásával. A másik feladat, hogy a lehető legjobb felvilágosítással fel kell hívnunk a figyelmet a tüdőrák kezdeti tüneteire. Az a cél, hogy a nagyobb arányban fedezzük fel korai stádiumban a betegséget, hogy a máig valójában hatásos műtéti megoldásokkal kezelhető legyen a beteg. Ebben a tekintetben a háziorvosoknak, illetve a felvilágosításnak kell hatékonyabbnak lennie.
