45 éve Öttömöst választotta Hegedűs B. Zoltán körzeti orvos. Megszerette a falut és maradt. Most meg abbahagyni nem bírja a munkát.
– Nem szoktuk megünnepelni a születésnapokat, mert ezt nem kiérdemelni, hanem megérni kell – szabadkozott a 70. születésnapját betöltött öttömösi háziorvos, amikor felköszöntöttük. Hegedűs B. Zoltán életének és jó génjeinek tulajdonítja az eredményt. – 1970-ben kaptam a diplomámat, akkoriban a belklinikán dolgoztam, sokan kijártak külföldi tanulmányútra – mesélte.
A doktor pedig arra gondolt, hogy addig, amíg barátai távol vannak, körülnéz itthon. Két-három körzet volt szabad, az egyik éppen Öttömösön. Szeged-felsővárosi lévén soha nem ment sehová messzebbre, de ebben a faluban megtetszett az épülő szolgálati ház és rendelő, így maradt. Két évre szerződött, ám mivel nem jöttek haza a barátai, maradt orvosírnok feleségével. Két gyereket vállaltak, akik szintén nagyon megszerették Öttömöst. Annyira, hogy nemrég egy öreg házat is vettek együtt a szülőkkel, és felújítják.
– Kezdtünk egy kis Trabanttal, aztán Lada lett belőle. Befizetés után, a szakszervezet segítségével háromévente soron kívül kiutaltak egy autót. Mellé vittük a debreceni átvételre a „literes okmánybélyeget" a gyors ügyintézés érdekében – eleveníti fel a kezdeteket.
– Az elején évekig bekapcsolódtam az öngyilkoskutatásba. Akkoriban a lélekszámhoz képest Ruzsa volt a legfertőzöttebb, Öttömös viszont nem. A különbség a két településen élők természetében rejlett. Az öttömösiek jobban alkalmazkodtak az élethez, a körülményekhez, ha rossz volt, ahhoz is. A téeszben megmondták nekik, mit csináljanak, ők meg dolgoztak rengeteget. 1995-től vállalkozóként folytattam. Nem megyek nyugdíjba, mert mit csinálnék utána? És mi lesz a rendelővel? Nemcsak én vagyok így, hanem sokan. Icipicit becsapottnak érezzük magunkat, hiszen évtizedekkel ezelőtt arról volt szó, hogy kiképzik az ifjú háziorvosokat, a társadalombiztosító meg lehetőséget ad, hogy négy-öt évig párhuzamosan vigyük a praxist, és úgy adjuk át. Húsz év alatt legalább 10 milliót beleöltem a vállalkozásba, most adjam át ingyen? Bár nem is jelentkezik kérő...
Hat éve mégis javult valamennyit a helyzet, akkor vezették be a központi ügyeleti rendszert. Addig Öttömöst az év 365 napján Hegedűs doktor látta, éjjelente úgy aludt csak, mint nyúl a bokorban. Hétvégéje sem volt. A központi ügyeletet Ruzsáról látják el a hét hét napját öten beosztva Ülléstől Pusztamérgesen át Ruzsáig. Hegedűs doktor azt meséli, hogy a körülmények ellenére a szakmát szereti, és azt, hogy megoldja más problémáját. Pedig sok bajt is kifogott. Igazi nagy megpróbáltatás volt számára, amikor Ruzsán a kezébe adták a négy hónapos babát, aki bölcsőhalállal meghalt, hogy csináljon valamit. Vagy amikor pár éve a ruzsai focisták karamboloztak, és mind a kilencen kirepültek az autóból, egy fiatalember meg is halt, és ő ért elsőként segíteni. Azt mondja, úgy kell felfogni a halált, mint az élet velejáróját. Munkája előnye, hogy alaposan kiismerte a falubelieket. Már abból, ahogy letámasztják a biciklit a rendelője előtt, megmondja az asszisztensnőnek, mit készítsen.
Történelem lapul a kartonos szekrényében; a rendszer a hatvanas évektől mutatja a falut. Egy ilyen 700 lelkes faluban 8-10 szülés, 12-16 haláleset van évente. Hívásra házhoz megy, ellátja a tanyán élőket, minipatikát tart a rendelőben, hogy gyógyszertár híján kézbe adhassa, amit felír. És mert muszáj, napszámba is jár, vagyis ügyelni, hogy odahaza ki tudja fizetni a számlákat. 700-750 ezret kap havonta az ellátásra, ebből 300 ezer a járulék, a többit osztja be asszisztensre, írnokra, magának, az autóra és a rendelőre. Szűkösen él, nem csoda, ha nem kapós a praxisa.
(delmagyar.hu)
