| A magyar orvosi szakirodalom független szemlézését vállaló rovat megjelenését az ExtractumPharma zrt. támogatja. |  |
dr. Tóth Arnold1,2, dr. Schwarcz Attila1, dr. Kálmán Endre3, dr. Büki András1, dr. Bogner Péter1,4(Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, 1Idegsebészeti Klinika, 2Radiológiai Klinika, 3Patológiai Intézet, 4Pécsi Diagnosztikai Központ/University of Pécs,1Department of Neurosurgery, 2Department of Pathology, 3Pécs Diagnostic Centre). A koponyasérülések korszerű képalkotó vizsgálata. Magyar Radiológia online 2015. 1. szám
A koponyasérülések incidenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A magas mortalitási és morbiditási mutatók miatt fontos, hogy időben felmérjük a károsodás mértékét és jellegét, ez meghatározhatja a betegség prognózisát.
A klinikumban az egyszerű (Glasgow Coma Scale, GCS) pontszáma segít a sérülés súlyosságának megítélésében (13–15 pont az enyhe, 9–12 a középsúlyos, 8 vagy kisebb pontszám a súlyos koponyasérülésnek felel meg.)
Fejsérülések esetén a pontosabb diagnosztikában a képalkotó vizsgálatok játszanak alapvető szerepet. Fejsérülések esetén az életveszélyes koponyaűri folyamatok tisztázására mindmáig a CT a gold standard vizsgálati módszer. A szummációs röntgenvizsgálatnak nincs értelme. Elemzések szerint az agyrázkódások 10%-ában mutatható ki a CT-n valamilyen eltérés, ezeknek csupán 1%-a igényelhet idegsebészeti ellátást.
Koponyasérülés esetén az alábbi akut eltérések jelei keresendők a koponya CT-n: koponyaűri vérzés (epi-, subduralis, subarachnoidalis, állományi), contusio, oedema, agyi nyomásfokozódás, herniatio, esetleges kamradrén helyzete.
Koponyasérülés során az egyik leggyakoribb patológiai folyamat a diffúz axonkárosodás (DAI), ez CT-vel sajnos nem kimutatható, hagyományos MR-vizsgálattal is csak közvetett jelekkel észlelhető. A CT által kimutatott eltérések nagyobb részletgazdagsággal láthatók az MR-felvételeken, általában 10-30%-kal több eltérés fedezhető fel.
Egy megbízható diagnosztikai-prognosztikai rendszer szükségessége miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak a modern képalkotó vizsgálatok, főként az újabb MR-módszerek.
Diffúzióstenzor módszer (DTI)
Az átlagos diffúzió mértéke, irányultsága (frakcionális anizotrópia, FA) és iránya jó összefüggést mutat a fehérállományi rostok szerkezetével, így lehetővé válhat a diffúz axonkárosodás kimutatása. A diffúz axonkárosodás kimutatása rávilágított arra, hogy enyhe koponyasérülés esetén is jelentkezhet axonkárosodás, amelyet komolyan kell venni, és meghatározhatja terápiás lépéseinket. A DTI-nek azonban több korlátja van, és bár a módszer rendkívül érzékeny, alacsony specificitása problémát jelent.
Az ábra egy egészséges (a) és egy enyhe koponyasérülést elszenvedett egyén (b) DTI-rekonstrukcióját mutatja; a traumát elszenvedett (b) alanynál a corpus callosum területén inhomogenitás látható a csökkent frakcionális anizotrópia miatt, mely fehérállományi dezintegrációra utal.
A diffúzióstenzor módszerből továbbfejlesztett metodika a diffúziós spektrum képalkotás (DSI), ez képes a kereszteződő és nagyobb fokban eltérő rostok modellezésére, így lehetőség nyílhat a sérült pálya és a kiesett neuropszichológiai funkciók egyeztetésére, gráfelméleti megközelítéssel agyi konnektivitási térkép készíthető.
Szuszceptibilitássúlyozott képalkotás (SWI)
Koponyasérülés esetén a vérzésből származó hemoglobinsav (vas) a mágneses tér inhomogenitását okozza, így a módszer képes a diffúz axonkárosodáshoz társuló mikroszkópikus vérzések kimutatására.
A koponyasérült személy CT-je negatív, ám az SWI számos, diffúz axonkárosodáshoz társuló mikroszkópikus vérzést (fehérállományi hipointenzív laesiók) tár fel
Egy friss, átfogó vizsgálat szerint fontos a laesiók megfigyelése, ugyanis ha a trauma korai fázisában négy vagy több mikroszkópos laesio figyelhető meg, akkor a háromhónapos kimenetel esélye 3,2-szer rosszabbnak tekinthető.
Funkcionális MRI (fMRI)
Enyhe fejsérülés esetén (is) kialakulhatnak kognitív és neuropszichológiai zavarok, melyeknek háttere nem teljesen tisztázott – e kérdésekben jut szerephez az fMRi. A vizsgálat során a beteg egy feladatot ismétel, így a feladatért felelős agyi terület és annak aktivitása kimutathatóvá válik. Koponyasérült alanyokban az érintett területen csökkent aktiváció jön létre, az egészséges alanyokhoz viszonyítva.
Térfogatanalízis
Az MRI lehetőséget nyújt milliméter pontosságú, a tér minden irányában azonos felbontású, jó anatómiai kontrasztot adó mérések végzésére. Az agyi struktúrák a 3D MPRAG (magnetization prepared rapid aquisition gradient echo) módszer segítségével elkülöníthetők, rekonstruálhatók, szegmentálhatók, ezáltal jó térfogatértékeket nyerhetünk. A módszer segítségével közepes és enyhe koponyasérülések esetén is kimutathatóvá vált az atrophia. A fehér - és szürkeállomány-vesztés mértéke arányos volt az eszméletvesztés hosszával vagy a prognózissal.
A modern képalkotó módszerek fejlődésével módosul a klinikailag enyhe koponyasérülések megítélése, a mechanizmusok jobb megértésével pontosabb kezelés alkalmazható. Természetesen továbbra is a CT-vizsgálat a gold standard, de nem kizárt, hogy a jövőben az új módszerek – az SWI- és DTI-mérés – is helyet kapnak majd a diagnosztikai palettán, segítve ezzel a prognosztika pontosítását.
