A Lancet Respiratory Medicine cikksorozatban foglalta össze az elmúlt év tüdőgyógyászati újdonságait. Ezt ismertetjük röviden.
ARDS (felnőttkori respirációs distressz szindróma)
Chiumello négy PEEP (pozitív végkilégzési nyomás) választási stratégiát hasonlított össze 51 betegen: kettő a légzésmechanikán, egy a nyelőcsőnyomáson és egy az oxigenáción alapult. Az egyszerű, oxigenáció alapú táblázat bizonyult a legjobbnak arra nézve, hogy elkerüljék a túl magas PEEP-t.
Az ARDS Network vizsgálatában 745 betegen hasonlították össze placebóval a rosuvastatint. A mortalitásra és egyéb végpontokra nem észleltek hatást.
ARDS-ben a gyógyszeres beavatkozások nem eredményesek, mert a gyulladásos kaszkád túl komplex és maga a szindróma is heterogén. Ezért Asmussen állatkísérletben mesenchymalis őssejt terápiát próbált ki. Javult az oxigenáció és csökkent a tüdőoedema.
Hernu 4188 betegen azt találta, hogy a PaO2/FiO2-n (FiO2: belégzési oxigén tartalom) alapuló Berlin-kategorizálás nem volt prediktív a mortalitásra. Szerinte egyetlen biomarker erre nem alkalmas.
A MENSA vizsgálatban 576, nagydózisú szteroid mellett is tüneteket mutató betegnek, akik vérmintáiban eosinophilia is fennállt, placebóval szemben mepolizumabot, interleukin-5 (IL-5) elleni antitestkezelést adtak. A subcutan, illetve az intravénás mepolizumab a súlyos exacerbatiók számát 53, illetve 47%-kal csökkentette.
IIb fázisú vizsgálat indult benralizumabbal, mely szintén az IL-5 ellen hat.
Stockholm kimutatta, hogy az anya terhesség alatti antibiotikum-kezelése növeli a gyermek asthmakockázatát.
Semic-Jusufagic arról tudósított, hogy a csecsemőkorban antibiotikum-kezelésben részesült gyermekeken károsodott az RNS-vírusok elleni citokinválasz.
Nem cisztás fibrosisos bronchiectasia
Az Edinburgh-csoport négyéves prospektív követéssel alakított ki 608 betegen bronchiectasia-súlyossági pontrendszert. A hospitalizációra független rizikótényező: előzetes kórházi kezelés, MRC dyspnoeskála, alacsony FEV1, Pseudomonas vagy egyéb patogén fertőzés, HRCT-n három vagy több tüdőlebeny érintettsége.
Három vizsgálat eredménye is azt mutatta, hogy a tartós makrolidkezelés szignifikánsan csökkenti az exacerbatiós rátát. Azt nem tudni, hogy ezt mint antibiotikum, vagy mint immunmodulátor éri-e el.
Bilton 461 betegen vizsgálta placebóval szemben a mucociliaris clearance-t javító mannitolinhaláció hatását. Az exacerbatiós rátát nem csökkentette, de kitolta az első exacerbatió fellépési idejét. További vizsgálatot tartanak szükségesnek. A bakteriális terhelés csökkentése mérsékelheti a gyulladást, s ezzel az exacerbatiókat.
Porlasztott colistinnel, illetve aztreonammal végzett vizsgálatok egyértelmű hatásosságot nem mutattak, ami azt jelenti, hogy a cisztás fibrosisos bronchiectasiáról nem lehet az eredményt a nem cisztás fibrosisos esetre extrapolálni.
Az ECLIPSE vizsgálat további eredményeit is közölték. Korábban már kiderült, hogy a COPD nagyon heterogén, gyenge a korreláció a klinikai tünetek, az életminőség és a légzésfunkció között, és nagy a variabilitás a köpet- és vérbiomarkerek, a genetikai jellemzők, a metabolom és protemika eredményei között is. A kórlefolyás sem egységes, mert ugyan a COPD elvileg progresszív megbetegedés, de a betegek egyharmada a három év alatt nem mutatott progressziót.
Sanchez-Salcedo 103, 55 évesnél fiatalabb és 463, 65 évesnél idősebb betegen hasonlította össze a progressziót. Az életkori csoportok szerint nem volt eltérés, a gyorsan romló FEV1 aránya is hasonlónak bizonyult. Meglepő viszont, hogy a gyorsan romlók a 2011-es GOLD-osztályozás szerint az enyhébb csoportba tartoztak.
De Torres 707 betegen összehasonlította a GOLD ABCD-osztályozás és a BODE-index hasznosságát az összmortalitás előrejelzésében, átlag 50 hónapos követéssel. A GOLD szerinti mortalitás-rizikóhányados 1,47, a BODE-index szerinti 2,02. A komorbiditási index figyelembe vétele a BODE-index mellett javította az előrejelzést.
A London COPD Cohort vizsgálatban PCR-technikával vizsgálták a rhinovírus-fertőzések és az exacerbatió összefüggését. Exacerbatióban a betegek 53,3%-ánál, stabil állapotban 17,2%-uknál lehetett kimutatni rhinovírust. A 7–14. nap között a rhinovírusterhelés csökkent, de nőtt a bakteriális. A WISDOM vizsgálat 2485 betegen nyert eredménye szerint a tiotropium-salmeterol kezelés mellett adott fluticasont elvonva, nem nőtt az exacerbatiók gyakorisága, bár a FEV1 kissé alacsonyabb lett.
(Lancet Respir Med 2014;2:955-62).
