Évente átlagosan 90 milliárd forintnyi értéket hoznak a magyar nemzetgazdaságnak az új gyógyszerekhez kapcsolódó klinikai vizsgálatok. Hazánk hagyományosan jól teljesít a vizsgálóhelyek és felkészült szakemberek biztosításában, ám további ösztönzőkre van szükség, hogy az erősödő nemzetközi versenyben megőrizhessük helyünket. Ez volt a fő témája a Klinikai Kutatások Konferencia 2015-nek.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Elnökének védnöksége alatt az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) az Európai Gyógyszergyártók és Egyesületek Szövetségével (EFPIA) együttműködésben 2015. március 4-én tartotta meg a Klinikai Kutatások Konferencia 2015: Az egészségügy mint a legnagyobb magyar tudományos intézmény című rendezvényt.  

A konferencián először a magyarországi klinikai kutatások gazdaságban és az egészségügyi ellátásban megvalósuló előnyeit, majd ugyanezen hazánkban végzett klinikai kutatások intézmények, vizsgáló teamek és a betegek szemszögéből adódó kedvező hatásait is megvizsgálták az előadók.

Itthon évente közel 20 ezer beteg jut hozzá kísérleti gyógyszerekhez, és kap új esélyt általuk. Az új hatóanyagok egyre javuló életminőséget hozhatnak a krónikus betegeknek, esetenként lehetővé téve teljes tünetmentességüket is. Az innovatívgyógyszer-kutatások korunk leginkább égető egészségügyi problémáira keresik a választ: a kutatási ráfordítások közel felét költik új onkológiai hatóanyagok kifejlesztésére, és az összes vizsgálat negyede irányul azután a tesztelésükre. Jelentős figyelmet kapnak a gyógyszeripari innovációban a központi idegrendszeri megbetegedések (pl. Alzheimer-kór), az anyagcsere megbetegedései (például cukorbetegség), a légzőszervi kórképek és a reumatológia is.

A Magyarországon végzett innovatív gyógyszerfejlesztési klinikai vizsgálatok jelenleg 86-95 milliárd forint nagyságrendű nemzetgazdasági értéket teremtenek évente. A betegek számára ingyenesen rendelkezésre bocsátott gyógyszerelés a költségvetés egészségügyi kiadásait csökkenti. A klinikai vizsgálatokért kifizetett juttatások pedig bevételt jelentenek az egészségügyi intézményeknek. Emellett igen jelentősek a munkahelymegtartó, motiváló, az orvosi életpályát támogató és a tudományos elismertséget biztosító hatások is. A vizsgálatokban résztvevő szakemberek folyamatosan frissítik tudásukat az új terápiás lehetőségekről és módszertani újításokról, így bekapcsolódhatnak a nemzetközi szakmai élvonalba is. A Magyarországon végzett klinikai vizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az innovatív terápiák hazai alkalmazásához is.

Magyarországon a klinikai vizsgálatok nemzetgazdasági értéke akár 20-30%-kal növelhető a jelenlegihez képest, azaz évi 18-28 milliárd forint közötti többletbevétel érhető el, ami a következő 10 évben akár szinten is tartható. Ennek érdekében erősíteni szükséges a versenyelőnyt biztosító tényezőket és ösztönözni a gyógyszergyártók kutatás-fejlesztési célú befektetéseit Magyarországon megfelelő jogi szabályozással, átlátható és kiszámítható pénzügyi környezettel, az ügyintézés gyorsításával és egyszerűsítésével, központi adatbázis-rendszerrel és a klinikai kutatásokhoz szükséges szakmai kompetenciák beépítésével az orvosi és az egészségügyi szakdolgozói életpályamodellekbe.

A jelentős gazdasági-egészségügyi hatással bíró klinikai vizsgálatokért éles verseny zajlik a kontinensek és az államok között. Magyarország jelenleg a legtöbb klinikai vizsgálatot végző európai országok rangsorában az első tíz között van. A ranglistát Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország vezeti. Kelet-Európából mindössze három ország tartozik az élbolyba: Magyarország, Lengyelország és Csehország. Magyarország kedvező pozíciójának megtartásához megkerülhetetlen a befektető- és kutatásbarát környezet kialakítása és fejlesztése, ami jótékonyan befolyásolhatja a hazánkat érintő további befektetői döntéseket is.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014. június 16-án hatályba lépett új regulációja következtében 2016-ig fokozatosan megszűnik a magyarországi engedélyezési folyamatok szakszerű és átlátható működéséből (egyablakos, 60 napban meghatározott), származó versenyelőny egy része. E versenyelőny megtartásához aktív lépések szükségesek, amelyeket az alábbi öt javaslatban összegeztünk.

Megfelelő jogi környezet kialakítása

1. Olyan szabályzók megalkotása, amelyek kedvezően hatnak a szerződéskötés gyorsaságára és a folyamat eredményes lebonyolítására 
2. A határidők és ügymeneti ajánlások célja, hogy a vizsgálati központokban a vizsgálat megkezdésének elvi vagy jogi akadálya ne legyen az Engedélyező Hatóság által kiadott engedélytől számított maximum 30 napon belül
3. A munkajogi bizonytalanságok feloldása, a viszonyok tisztázása, amelyek kedvezőbb feltételeket teremtenek a jogi kötelmek formák működőképes átalakítására. Így pl. a „szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó” és az „egyéni vállalkozói” jogviszony elvileg ma is alkalmazható lenne a klinikai vizsgálati tevékenységre 
4. A szektorsemlegesség biztosítása az egymástól független engedélyező és fenntartó struktúra érvényesítésével
5. A megbízói oldal alapvető elvárása a szabad vizsgálóhely-választás fenntartása, ami hazánk eredményes pályázásának egyik alapfeltétele az országok között zajló versenyben a részvételért a klinikai vizsgálatokban.

Transzparens és kiszámítható pénzügyi környezet megteremtése

1. A diagnosztikai díjak központi szabályozásának jelenlegi hiánya fokozza a kiszámíthatatlanságot: javasoljuk az OEP díjszabásához viszonyított központi ár kialakítását (pl. az OEP-ár kétszerese).
2. Kulcsjelentőségű a résztvevők motiváltságának megtartása. Szükségesnek látjuk egy közösen kidolgozott standard szerint megjelölt megosztási arány bevezetését az intézmėny (20-30%) és a vizsgálói munkacsoport (70-80%) munkadíjára vonatkozóan. Javasoljuk, hogy a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan az intézmény külön alszámlájára ėrkezzen a klinikai vizsgálatokból származó összes bevėtel, amely ekkor transzparens módon követhető. Ezen elkülönített forrásból rendezi az intézmény a klinikai szolgáltatók (pl. laboratóriumok) díját, a klinikai vizsgálatra vonatkozó kiegészítő biztosítást, a célirányos továbbképzéseket, a szakmai és minőségbiztosítást, a tárgyi-infrastrukturális fejlesztéseket, valamint a résztvevők díjazását egyszerződéses modell esetén.

Központosított, naprakész adatbázisrendszer felállítása és elérhetőségének megteremtése

E rendszer egyrészt kedvezőbb feltételeket teremthet a klinikai vizsgálatok megvalósíthatóságának becslése (betegbevonás) területén az országon belül, másrészt megfelelő mennyiségű információt biztosít a betegek, a megbízók és a kutatásszervezők számára. Lényeges a többszintű informatikai rendszerek kialakítása: beteginformációs oldal kialakítása az engedélyező hatóság honlapján; az eljárásrend, az elérhetőség, a klinikai vizsgálóhely működési és betegellátási profiljának leírása (pl: szakmai háttér, ellátási terület, ágyszám, diagnosztikai lehetőségek) az intézményi honlapokon; hozzáférés biztosítása az országos adatbázisban szereplő betegadatokhoz (big-data) kutatási célból; centralizált betegadatbázis és betegregiszterek létrehozása.

A klinikai kutatási adminisztráció egyablakossá tétele az egyes intézmények szintjén is

Hasznos lenne egy, a fenntartók és a megbízók által közösen kialakított központi ajánlás kidolgozása a klinikai vizsgálóhelyek Szabvány Műveleti Előírások (SOP) rendszerének létrehozására, a pályázatok igénybevétele, valamint a klinikai vizsgálatok megvalósításához szükséges minimális tárgyi infrastruktúra kialakítása támogatására.

A klinikai kutatáshoz szükséges szakmai kompetenciák beépítése az orvosi és az egészségügyi szakdolgozói életpályamodellekbe, kiegészítve a képzett munkaerő itthon tartásának és hazatérésének keretrendszerét

Ehhez szükséges a résztvevők megfelelő motiváltsága, azaz, a megfelelő munkakörök kialakítása és a megfelelő képzések rendszere: alapképzés kialakítása az új vizsgálóhelyek szakemberei számára, továbbá akkreditált, az egyetemi és főiskolai karok alapképzéseibe illetve a szakorvosképzésbe integrált gyakorlati képzések szervezése, ill. a vizsgálóhelyek koordinátorainak folyamatos továbbképzése.

(sajtóközlemény)

Az idegpálya eddig ismeretlen módon köti össze a mozgásért, a figyelemért és az öntudatért felelős agyközpontokat. Az optogenetikára épülő kutatás eredményeinek ismeretében kevésbé kell szégyenkeznünk, ha egyszer-egyszer elbambulunk.  
A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének vezetésével - francia és svájci kutatók közreműködésével - született felfedezésről a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience márciusi számában jelent meg tanulmány.

Acsády László és kollégái az agy thalamusát vizsgálják - írta közleményében az Akadémia. A thalamus a nagyagy „előszobája": itt zajlik a nagyagy felé bemenő összes információ előzetes feldolgozása. A thalamuson belül található az intralaminaris mag, amelynek létezése régóta, működése és szerepe viszont csak kevéssé ismert. Ha ez a terület mindkét agyféltekében megsérül, teljes öntudatvesztés következik be. Ha csak az egyik oldalon sérül, az ellentétes testoldalon mozgási problémák lépnek fel, illetve olyan érzés keletkezik, mintha az agy nem érzékelné az ellenoldali világot.

Titokzatos pálya a háttérben

Úgy tűnik tehát, hogy a thalamusnak ez a területe olyan mozgásszervező, mozgásirányító, a tudat kialakulását befolyásoló központ, amely rendkívül fontos az egész szervezet működése szempontjából. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy ezt a területet jelentős gátló pálya idegzi be. Ennek eredési helyéről, részleteiről, funkciójáról azonban semmit nem lehetett tudni.

Acsády László, a kutatócsoport vezetője körül állnak (balról jobbra): Plattner Viktor, Hádinger Nóra, Faradzs-zade Lejla, Komlósi Gergő és Mátyás Ferenc 
(Fotó: MTA, Szigeti Tamás)

Acsády László és kollégái több éves kutatómunkával feltérképezték ezt a gátlópályát, és kiderült, hogy az agytörzsből ered. (Az agytörzs alapvető vegetatív funkciókat lát el, elemi mozgásszervezést hajt végre, és biztosítja az egész agy éberségi szintjét.) Az eredmény azért volt megdöbbentő, mert az elmúlt 70 év adatai arról szóltak, hogy az agytörzs nem gátolja, hanem serkenti a thalamust és a többi előagyi területet. A kutatók által felfedezett agytörzsi pálya azonban gátló.

Ősi gátló mechanizmus

További különlegessége, hogy szerkezetéből adódóan a gátló hatás folyamatos működés során is erős marad - ellentétben más gátlópályákkal -, tehát a thalamust stabil, hatékony kontroll alatt tartja. Rendkívülinek mondható a pálya evolúciós stabilitása is. Az egérhez, illetve az emberhez vezető emlősvonalak legalább 70 millió éve elváltak, az agyfejlődés más irányokat vett. E pályának az alapvető szerkezeti tulajdonságai mégis megdöbbentően hasonlóak a két fajban, ami arra utal, hogy a pálya valamilyen alapvető, ősi, közös, funkciót szolgál.

E funkció megismerésére Acsády László és munkatársai optogenetikai módszerrel szelektíven aktiválták a thalamus területén az agytörzsi eredetű gátlórostokat. „Már az első kísérlet is döbbenetes hatással volt az egér viselkedésére. Futott, futott, majd amikor bekapcsoltuk a lézerfényt, amely aktiválta az általunk vizsgált idegpályát, abban a pillanatban megállt. Nem esett össze, csak mozdulatlanná vált, a fejét ingatta egy kicsit, a tudatát nem veszítette el. Amint kikapcsoltuk a fényt, az állat tovább futott. A pálya aktiválása ugyanígy megszakította a többi viselkedést is, például az evést és a vakarózást. Egyértelmű volt, hogy egy nagyon komoly mozgásszervező központ működésébe szóltunk bele" - idézte a közlemény Acsády Lászlót.

Azt további kutatásoknak kell kideríteniük, hogy miért áll erős gátlás alatt a thalamusnak ez a fontos mozgás- és öntudatszervező területe. Lehetséges, hogy az agytörzsből érkezik egy stopszignál, amikor valamilyen viselkedést abba kell hagyni. „Ne felejtsük el, hogy a mozgásokat nemcsak elindítania kell az agynak, hanem be is kell fejeznie őket, például irányváltoztatásnál. Ha valóban van az idegrendszerben egy mozgás-stopszignál, akkor célszerű olyan helyre továbbítani, amely kulcspozícióban van a motoros rendszer szempontjából."

Hasznos bambulás

E magyarázat mellett szól az a megfigyelés, hogy amikor a kísérleti állat a pálya aktiválására megállt, az agykérgi aktivitása másodpercek alatt átváltott ébrenléti fázisból nyugalmiba. „Mindenki megáll időnként: ha már túl sokat pörgött az agyunk, néhány pillanatra kikapcsolunk, elbambulunk. Sok eredmény utal arra, hogy ez a bambulás fontos. Egyrészt pihenés az agynak, másrészt ekkor zajlik az addig beérkezett információk raktározása, feldolgozása és memóriává alakítása. Lehetséges tehát, hogy az a rendszer, amely segít megállítani a testet, abban a pillanatban segíti az agyat is, hogy átkerüljön egy lassú hullámú, feldolgozó állapotba" - fogalmazott Acsády László.

„A pálya leírásával a kezdeti lépéseket tettük meg, és bemutattuk egy lehetséges feladatát. Ám nagyon könnyen előfordulhat, hogy számos más funkció is köthető majd ehhez a pályához. Ami nagyon valószínű, hogy a fájdalomérzékelésben és bizonyos epileptikus aktivitás kialakításában is nagyon komoly szerepe van" - részletezte a kutató, hozzátéve, hogy a felfedezés remek példa arra, hogy az agy még alapvetően új titkokat tartogat.

 (origo)

A kutatók munkájáról bővebben a fenyeve.hu oldalon olvashatunk.

A Lancet Respiratory Medicine cikksorozatban foglalta össze az elmúlt év tüdőgyógyászati újdonságait. Ezt ismertetjük röviden.

ARDS (felnőttkori respirációs distressz szindróma)

Chiumello négy PEEP (pozitív végkilégzési nyomás) választási stratégiát hasonlított össze 51 betegen: kettő a légzésmechanikán, egy a nyelőcsőnyomáson és egy az oxigenáción alapult. Az egyszerű, oxigenáció alapú táblázat bizonyult a legjobbnak arra nézve, hogy elkerüljék a túl magas PEEP-t. 
Az ARDS Network vizsgálatában 745 betegen hasonlították össze placebóval a rosuvastatint. A mortalitásra és egyéb végpontokra nem észleltek hatást. 
ARDS-ben a gyógyszeres beavatkozások nem eredményesek, mert a gyulladásos kaszkád túl komplex és maga a szindróma is heterogén. Ezért Asmussen állatkísérletben mesenchymalis őssejt terápiát próbált ki. Javult az oxigenáció és csökkent a tüdőoedema. 
Hernu 4188 betegen azt találta, hogy a PaO₂/FiO₂-n (FiO₂: belégzési oxigén tartalom) alapuló Berlin-kategorizálás nem volt prediktív a mortalitásra. Szerinte egyetlen biomarker erre nem alkalmas.

Asthma bronchiale

A MENSA vizsgálatban 576, nagydózisú szteroid mellett is tüneteket mutató betegnek, akik vérmintáiban eosinophilia is fennállt, placebóval szemben mepolizumabot, interleukin-5 (IL-5) elleni antitestkezelést adtak. A subcutan, illetve az intravénás mepolizumab a súlyos exacerbatiók számát 53, illetve 47%-kal csökkentette.  

IIb fázisú vizsgálat indult benralizumabbal, mely szintén az IL-5 ellen hat. 
Stockholm kimutatta, hogy az anya terhesség alatti antibiotikum-kezelése növeli a gyermek asthmakockázatát. 
Semic-Jusufagic arról tudósított, hogy a csecsemőkorban antibiotikum-kezelésben részesült gyermekeken károsodott az RNS-vírusok elleni citokinválasz.

Nem cisztás fibrosisos bronchiectasia

Az Edinburgh-csoport négyéves prospektív követéssel alakított ki 608 betegen bronchiectasia-súlyossági pontrendszert. A hospitalizációra független rizikótényező: előzetes kórházi kezelés, MRC dyspnoeskála, alacsony FEV₁, Pseudomonas vagy egyéb patogén fertőzés, HRCT-n három vagy több tüdőlebeny érintettsége. 
Három vizsgálat eredménye is azt mutatta, hogy a tartós makrolidkezelés szignifikánsan csökkenti az exacerbatiós rátát. Azt nem tudni, hogy ezt mint antibiotikum, vagy mint immunmodulátor éri-e el. 
Bilton 461 betegen vizsgálta placebóval szemben a mucociliaris clearance-t javító mannitolinhaláció hatását. Az exacerbatiós rátát nem csökkentette, de kitolta az első exacerbatió fellépési idejét. További vizsgálatot tartanak szükségesnek. A bakteriális terhelés csökkentése mérsékelheti a gyulladást, s ezzel az exacerbatiókat. 
Porlasztott colistinnel, illetve aztreonammal végzett vizsgálatok egyértelmű hatásosságot nem mutattak, ami azt jelenti, hogy a cisztás fibrosisos bronchiectasiáról nem lehet az eredményt a nem cisztás fibrosisos esetre extrapolálni.

COPD

Az ECLIPSE vizsgálat további eredményeit is közölték. Korábban már kiderült, hogy a COPD nagyon heterogén, gyenge a korreláció a klinikai tünetek, az életminőség és a légzésfunkció között, és nagy a variabilitás a köpet- és vérbiomarkerek, a genetikai jellemzők, a metabolom és protemika eredményei között is. A kórlefolyás sem egységes, mert ugyan a COPD elvileg progresszív megbetegedés, de a betegek egyharmada a három év alatt nem mutatott progressziót. 
Sanchez-Salcedo 103, 55 évesnél fiatalabb és 463, 65 évesnél idősebb betegen hasonlította össze a progressziót. Az életkori csoportok szerint nem volt eltérés, a gyorsan romló FEV₁ aránya is hasonlónak bizonyult. Meglepő viszont, hogy a gyorsan romlók a 2011-es GOLD-osztályozás szerint az enyhébb csoportba tartoztak. 
De Torres 707 betegen összehasonlította  a GOLD ABCD-osztályozás és a BODE-index hasznosságát az összmortalitás előrejelzésében, átlag 50 hónapos követéssel. A GOLD szerinti mortalitás-rizikóhányados 1,47, a BODE-index szerinti 2,02. A komorbiditási index figyelembe vétele a BODE-index mellett javította az előrejelzést.

A London COPD Cohort vizsgálatban PCR-technikával vizsgálták a rhinovírus-fertőzések és az exacerbatió összefüggését. Exacerbatióban a betegek 53,3%-ánál, stabil állapotban 17,2%-uknál lehetett kimutatni rhinovírust. A 7–14. nap között a rhinovírusterhelés csökkent, de nőtt a bakteriális. A WISDOM vizsgálat 2485 betegen nyert eredménye szerint a tiotropium-salmeterol kezelés mellett adott fluticasont elvonva, nem nőtt az exacerbatiók gyakorisága, bár a FEV₁ kissé alacsonyabb lett.

(Lancet Respir Med 2014;2:955-62).