A Richter Gedeon Nyrt. és az Actavis Plc. bejelentették annak a fázis III klinikai vizsgálatnak a pozitív eredményeit, amely azt tanulmányozta, hogy mennyire hatékonyan és biztonságosan képes a cariprazine megakadályozni a skizofréniában szenvedő betegek tüneteinek kiújulását (relapszusát) - közölte a gyógyszergyártó a BÉT honlapján.

A közlemény szerint a vizsgálatban a betegeket véletlenszerűen osztották be kezelési csoportokba, 101 beteg 3-9 mg/nap cariprazine kezelésben, míg 99 beteg placebo kezelésben részesült. Az elsődleges hatásossági végpont a kettős-vak kezelési szakasz alatt az első relapszusig eltelt idő volt. A cariprazine csoportban 25 relapszus (24,8%), a placebo csoportban pedig 47 relapszus (47,5%) volt. A cariprazine kezelés 55%-kal csökkentette a relapszus kockázatát a placebóhoz képest (HR: 0,45; 95% CI [0,28; 0,73] p=0,0010).

"Elégedettek vagyunk a vizsgálat hosszú távú hatásossági eredményeivel. A cariprazine a skizofréniában szenvedő betegek számára olyan kezelési lehetőséget biztosít, mely képes a relapszus kockázatát csökkenteni ebben a súlyos betegségben." - nyilatkozta David Nicholson, az Actavis globális termékekért felelős K+F alelnöke.

"A vizsgálat pozitív előzetes eredményei bíztatóak, és ezt egy újabb mérföldkőnek tekintjük, azon az úton, amely a skizofréniában szenvedő betegek számára elérhető, ígéretes kezelési lehetőséghez vezet." - tette hozzá Dr. Greiner István, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási igazgatója.

A 97-hetes, nemzetközi, multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollált klinikai vizsgálatba felnőtt, skizofrén betegeket vontak be. A vizsgálat 20 hetes nyílt elrendezésű szakaszában, skizofréniában szenvedő betegeket 3, 6 vagy 9 mg/nap cariprazine-nal kezeltek. A nyílt kezelési fázis alatt terápiás választ mutató, valamint a stabilizációs kritériumoknak megfelelő betegeket véletlenszerűen osztották be cariprazine adagjuk folytatására (3, 6 vagy 9 mg/nap), vagy placebo kezelésre legfeljebb 72 hétig, vagy az első relapszusig. A vizsgálat elsődleges végpontja a kettős-vak szakasz alatt az első relapszus tünetéig eltelt idő volt.

A kettős-vak szakaszban a cariprazine karban ≥10% gyakorisággal nem kívánatos esemény nem fordult elő. A cariprazine-nal kezelt csoportban a leggyakrabban előforduló nem kívánatos események (incidencia ≥5% és a placebóhoz viszonyítva gyakoribb) a nasopharyngitis, tremor, extrapiramidális betegség, akatízia, hátfájás és az emelkedett kreatin-foszfokináz szint voltak - olvasható a közleményben.

(napi.hu)

Ápolni, szülést vezetni, gondoskodni és gondozni, menteni a szó klasszikus értelmében, és a szó modern XXI. századi jelentésében. Felkészíteni a szakdolgozókat magas szintű tudásra, tisztázni a kompetenciákat és megszakítani a hierarchikus, csak orvosi szemléletű gondolkodást. Helyére tenni az egészségügyi rendszert a társadalom igénye, és lehetősége szerint, ahol a társadalomra, a szakdolgozókra, az orvosokra csak annyi terhet lehet rakni, amennyit elbírnak. Ha elveszítjük az ember központú gondolkodást, akkor fennáll annak a veszélye, hogy utat tévesztettünk.

1966-ban léptem be az egészségügybe. Kezemben az akkori kicsiny fénykép: kék ruha, fehér kötény, fityula. Biztatás semmi, csak a vágy és a kíváncsiság, hogy megértsem a világ szomorúbb felén élőket, a betegeket, az ott dolgozókat, nővéreket, orvosokat, és az akarat hogy mindennek részese legyek. Mostanában azonban úgy látszik, ez a világ csak a tükörcserepek valóságában van meg. Most is igazak Dr. Blasszauer Béla, Dr. Jakab Tibor,(1994) Az egészségügy cselédjei című cikkében írottak: „Nem elsősorban forint milliárdok befektetésére volna szükség, hanem olyan elvekre és gyakorlatra, amely a nővéri munkát hivatássá, az emberi törődés és gondoskodás központjába emeli.”

Hol vannak az ápolók?

2008-ban nagy hirtelen eldöntötték a politikusok, hogy nincs szükség 2500 egészségügyi dolgozóra, de a jelenlegi egészségpolitika is elkövet mindent, hogy le ne maradjon a hagyományoktól. Így 2014-re elértük, hogy 26 000 ápoló hiányzik a rendszerből, és a következő 10-15 évben további 27 000 éri el a nyugdíjkorhatárt.(OECD, MESZK, adatok 2014.) Ezekkel az adatokkal az „Egészséges Magyarország 2014-2020” Egészségügyi Ágazati Stratégia (Emberi Erőforrások Minisztériuma) készítői egyáltalán nem foglalkoztak.

Pedig a szakdolgozói korfára történő hivatkozás is okozhat még meglepetést, hacsak nem vesszük észre azt a sanda szándékot, amely kiszervezi a professzionális, magas szintű ápolók tevékenységét és azt egy eddig még nem ismert szociális vagy védőnői kompetenciába helyezi át, ami valóban „hungarikum” lenne a világon.

Az Európai Unió felmérése szerint a következő években várhatóan majd egy millió egészségügyi alkalmazott (orvos, ápoló, szakdolgozó) hiányzik az európai országok egészségügyi rendszereiből. Feltehetően a hiányt a tőlünk gazdagabb országok a minálunk kiképzettekből pótolják. Amikor híre ment az egészségügyben dolgozók kényszernyugdíjazási szándékának, elindult a lavina. A külföldre távozott szakemberek mellett megkezdődött, a jól képzett ápolási igazgatók, főnővérek és más szakdolgozók kiáramlása is a rendszerből. Az ország egyik legkitűnőbb ápolási igazgatónője, aki elmúlt 62 éves, csomagolt, mint sokan mások is az ország kórházaiban. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara felmérése után látható volt, hogy 65 fekvőbeteg-ellátó intézményben az 1478 érintett munkavállaló 67,7 százaléka nyújtott be mentességi kérelmet. (MESZK adatok, 2012.)

De mi lesz akkor, ha ők is elfáradnak? Nincs tervezett utánpótlása a rendszernek, csak tervezés nélküli szakember hiány. Persze lehet, hogy 2015-ben ismét lasszóval próbálják majd újra visszaterelni a kórházakba, rendelőkbe az onnan kilépő szakembereket, de akkorra már pontosan olyan lesz a helyzet, mintha tükörcserepeket próbálnánk összesepergetni.

Zombor Gábor egészségügyi államtitkár nyilatkozatában (MTV 1. Az Este 2014. november 28.) „kisegítő személyzetnek” emlegette a védőnőket, gyógytornászokat, dietetikusokat, természetesen a nyilatkozatból hiányoztak az ápolók. Amit ma az egészségpolitika és szakpolitika az ápolásról, valamint az otthonápolásról állít, a most körvonalazódni látszó struktúra az alapellátásban, köszönő viszonyban sincs azzal a rendszerrel, amit a világ számos országában évtizedek óta működtetnek, amire az államtitkár a fent megnevezett televíziós adásban hivatkozott. Az elv alapján, miszerint a „legolcsóbb” beteg az, akit a leggyorsabban talpra lehet állítani, vagy aki a saját lábán járva képes igénybe venni a szolgáltatást, bizony alaposan sérül. Az a szolgáltatás, amiről beszélnünk kellene, 80 százalékban nem az orvoslás feladata volna, nem szólva arról a téves döntésről, ha „betolnák” a szociális ellátásba az idősek professzionális ápolását, mert akkor a szakértelem hiánya miatt megint csak a klinikai akut ellátás lesz a megoldás.

Ebben az országban az egészségügyi szakpolitika meg van győződve arról, hogy az egészségügyi szakdolgozót, főleg ha nő, jobb jól távol tartani az egészségügy irányításától, az egészségpolitikától, a döntésektől. Mit is gondolnának arról a politika gyakorlói, ha helyettes államtitkári szinten képviselnék az ápolói hivatás érdekeit? És ha már sikeresen „kigolyózták” az egyetlen ápolónőt a Parlamentből, egyik pártnak sem jut eszébe, hogy egy ápolónak - legalább egynek -, ott kellene ülnie a törvényhozásban? Persze olyannak, aki elsősorban bírja a szakmai közösség bizalmát, és nem „kitűző” egy politikai párt hajtókáján.

Gyógyító járgányok

Nézzük meg az egészségügyi szaktárca szakmai összetételét, ahol eldugták az országos főnővért a szakma elöl, ahol egy év óta várakoztatják, hogy a beadott elképzelései vitára kerüljenek. És nem az ő szobájának ajtajára van kiírva a Miniszterelnöki főtanácsadó cím. Ezt a rangot más viseli, aki az új egészségügyi stratégia szerinti mobil szolgáltatókról csak annyit volt képes megjegyezni, hogy „orvosokat helyettesítő gyógyító járgányokat” kellene működtetni”, és aki ezt a szerinte szakszerű kifejezést azonnal a HVG munkatársával meg is osztotta. Csak nem ezek a „járgányok” jelentik az egészségügyi ellátás új struktúráját a mai Magyarországon? Egészségfejlesztési Iroda, Népegészségügyi Iroda, vagy „falak nélküli kórház”, otthonápolás, közösségi ápolás, otthonszülés – lehet választani...

A hivatás, az ápolás, mint önálló diszciplína, nemcsak a felsőoktatásban és a tudomány világában emelkedett rangra, hanem a magas szintű professzionális tudás képes lett az ápolás folyamatát, annak teljes mindennapi valóságában szakmai, etikai és jogi szempontból is leírni. Ami nem csak a beteg biztonságát szolgálta, racionális alapja lett egy gazdaságos egészségügyi ellátásnak, és menedzser-szemléletnek, egy biztosítási alapon működő egészségügynek. Persze nem Magyarországon.

"2015-től 100 jól fűtött/hűtött szobából (értsd: a kórházakban elhelyezkedő Népegészségügyi Irodákból) történik a kapcsolattartás a családorvos és a kórház között, az alapellátás és a szakellátás között" - nyilatkozta Zombor Gábor egészségügyi államtitkár a köztévé egyik Este című műsorában. Egyszóval irodából lesz elég, dolgozót bele majd az egészségügyi ellátásból vonunk ki, de ekkor még egyetlenegy kétkezi dolgozót, ápolót, vagy orvost nem küldtünk a térségekbe. Azon ugyancsak gondolkodhatunk, hogy mi lesz azokkal az ellátásra szoruló személyekkel, akiknek az egynapos ellátásra távoli intézményekbe kellene utazniuk. Mert mozgásképtelenek, időlegesen/vagy véglegesen ágyhoz kötöttek, fogyatékkal élők, vagy idősek, de szükségük van kötözésre, vérnyomásmérésre, vagy felfekvés ellátására. Esetleg sztóma (vendégnyílás, bizonyos béldaganatok esetén, a műtét kapcsán a hasfalra kivezetett nyílás készítése, amely segítségével a beteg teljes életet tud élni), műtéti utáni ápolására, és az ezzel kapcsolatos betegoktatásra. Oda naponta ki kellene vinni a szakértelmet és tudást a helyzettel való megbarátkozáshoz, másoknak a kötszert, a gyógyszert kellene eljuttatni, beöntést adni, vitális paramétereket vizsgálni, vért venni, mosdatni, esetleg most még orvosi kompetenciába tartozó feladatokat elvégezni.

Még senkinek sem tűnt fel, hogy az új tervekből csak az ápoló hiányzik? Az a tény, hogy Magyarországon az ápolás, mint autonóm hívatás - és annak gyakorlói, az ápolók -, felelősek lennének, mondjuk a közösségi ápolásért, az otthonápolás új rendszeréért - egyetlen dokumentumban sem jelenik meg. Akkor milyen új stratégiáról beszélünk?

Ledönthetetlen tabuk?

Olyan rendszerre lenne szükség, ahol a szakdolgozók - és nemcsak az ápolók -, ott lennének az emberek környezetében, olyan közel, amilyen közel csak lehet. Olyan professzionális ápolók jelenlétéről beszélek, akik a tanulmányaik során erre felkészítést kaptak, szemben a védőnőkkel, akik sem az onkológiai, sem a krónikus betegek ellátásáról képzésük során soha nem részesültek a kívánatos szintű felkészítésben.

De beszélhetnék a tabukról is. Mert ma még annak számít, hogy adott esetben egy szakdolgozó, nevezetesen a krónikus beteggel rendszeres kapcsolatban álló ápoló, felírhasson számára olyan gyógyszereket, amelyeket már évek óta ismernek és szednek. A felkészült ápolók "kezében" a betegeket és rászorulókat biztonságban tudhatná a rendszer, ez a szakszerű „ránézés” egy újabb ellenőrzési csatornát biztosíthatna a családorvosnak, hogy figyelnek a betegeire.

Én egy olyan új, intézményen kívüli struktúráról - a "falak nélküli kórházról" -, az otthonápolásról beszélek, ami egyenrangú lehetne a kórházi ellátással. Ez nem ugyanaz, mint amikor több ezer ember szociális ellátását végző intézményeket ad át a kormány egyházi fenntartásba, olyan terheket ró a még megmaradt és funkcionáló egyházi közösségekre, amelyhez sem szakképzett dolgozók sem anyagi erőforrás nem áll rendelkezésükre.

Állítólag az új stratégiai tervek a Hétfa Egyesület, és mások „értékelési jelentése” alapján készültek, az eddigi intézkedések „sikeréről” számolnak be. Érdemes felidézni a jelentés egyik megállapítását, ami láthatólag a stratégiai terv készítőit, egy cseppet sem zavarta: "Az egyik fejlesztett intézményben találkoztunk olyan beteggel, aki betegszállítóval érkezett a vizsgálatra, 12,50-re kapott időpontot az egyik rendelésre, a beteget a szállítók reggel fél 8-kor vették fel otthonából, a szakrendelőbe 10 óra körül érkeztek meg, ahol csaknem 3 órát várakozott az ortopédiai vizsgálatra. Hazaszállítását a betegszállító nem tudta vállalni kapacitás hiány miatt. A beteg a hazautazást olyan busszal tudta megoldani, amelyre még körülbelül 2 órát kellett várnia, és a lakhelyével szomszédos faluig tudott csak utazni. Onnan még 3 kilométer gyaloglással jutott haza az otthonába az egyébként bottal közlekedő beteg.”

Ha ennek a betegnek a helyzetét nézzük, mindenképpen jobb lenne egy önkormányzati irányítású és finanszírozású, emberközeli ellátást választani és nem a centralizált megoldást. Mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek nincs kísérőjük, mert a családtagokat nem engedik el a munkahelyükről? Akiknek nincs pénzük az utazásra? Ki oldja meg ezt a problémát? A kapuőr? A családorvos? Vagy menjen a beteg a népegészségügyi találkozóhelyekre (lásd: gyógyszertár), mert ez utóbbi funkciójának értelmezése még várat magára?

2015 megválaszolatlan kérdései

Az igazságosság elve napjainkban az egészségügyi rendszer átalakulásával számos kérdésre vár választ. Nemcsak a struktúra változik, hanem a minőség is. Választ kell adni arra, hogy az egészségügyi ellátás jog vagy kiváltság? Ki kapja az ellátást, és ki fizet érte? Milyen minőségű gyógyítást, ápolást engedélyeznek a finanszírozott egészségügyi ellátásban? És ettől mennyivel lesz jobb a fizetős szolgáltatás? Akik úgy vélik, hogy megengedhetik maguknak a drága ellátást, azok számolnak-e az olyan nagyon magas költségű betegségekkel, mint az intenzív ellátás, vagy a daganatos betegségek kezelése?

Megkezdhetik-e a szakemberek az egynapos ellátásban a műtétet, a kezelést, az ápolást, ha biztosak abban, hogy a betegnek a biztonságos hazajutását és további kezelését nem látják biztosítottnak?

Mi történjen, ha az utókezelést, az ápolást a jövőben az új rendszer nem tudja biztosítani a beteg otthonában, ami a klinikától 80 kilométerre van? Mi legyen, ha a beteg közelében nem lesz olyan szakember (itt nem feltétlenül, a helyi egészségügyi kommunikátorokra, „gyógyító járgányokra”, közmunkásokra, védőnőkre gondolok), aki például a sztóma kezelését felügyelni tudja? Mit kellene tenniük a gyógyítóknak, egészségügyi szakembereknek, beteg-szervezeteknek, polgármestereknek, ha nap, mint nap, azt tapasztalják, hogy a betegek gyógyulásának, ápolásának hiányoznak a feltételei?

Megilleti-e a beteget a biztosító által történő visszafizetés, ha bizonyítható, hogy az a rendszer hiányosságaiból az orvosi vagy az ellátó személyzet hiányából vagy hibájából maradt el, s emiatt vált hosszabbá a kezelés? Milyen fájdalomdíjat, sérelem folytán keletkező kárpótlást kaphat valakinek a családja, akinek hozzátartozóját a folyosó kövén hagytak meghalni?

A rendszert kell-e okolni vagy a szakdolgozót, aki minden másodpercben csak próbálkozik a felborult szervezet működésének megtartásával? Erről mennyiben tehetnek a szakemberek, és minden terhet nekik kell-e viselniük, miközben az egészségpolitika megpróbál „kisompolyogni” a felelősség alól?

A Mentőszolgálat késedelmes érkezését rendszeresen megmagyarázók nem tudják, hogy ha a klinikai ellátásból kiszorulnak a betegek a terület közvetlen közelében lévő ellátási szintre, akkor a rendszer legérzékenyebb pontjai vajon a mentés, a sürgősségi felvétel és az intenzív osztály lesznek? Egyszerre jelennek majd meg ott az elhanyagolt esetek, a véglegesen meg nem megoldott helyzetek, a hosszú várólisták áldozatai, és maguk az életveszély elhárítására számítók. Ezekre a kérdéseket a sürgősségi rendszer kialakítása óta nem adott senki elfogadható válaszokat, nem tettek kísérletet az irányítás, a finanszírozás, a személyzet foglalkoztatásának tisztességes megoldására sem. Nem lehet, hogy ezeken a területeken ne állon rendelkezésre a nap minden órájában kellő számú és magas szintű képzettséggel és tapasztalattal rendelkező munkaerő.

Halaszthatatlan annak a megoldása is, hogy úgymond „sztrájk üzemmódban” működjön a rendszer. Mert jelenleg kívülről nézve úgy tűnhet, hogy azért vár a mentőre, a sürgősségi felvételen 10 órát betegágyra, az intenzív osztályon magasan képzett szakápolóra a beteg, mert „sztrájk” van, csak nem tudjuk ki hirdette meg, kiknek és mikor?

Bárki, aki most a fentieket olvasva tiltakozni kezdene, hogy az általam leírtak nem így vannak, annak javaslom, olvassa el a minimum-feltételeket szabályozó rendeleteket és hasonlítsa össze a jelenlegi állapotokkal.

(Rozsos Erzsébet, nepszava.hu, fotó: Fortepan)

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogsértést állapított meg a Culevit Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Culevit elnevezésű termékeinek reklámozásával kapcsolatban. A jogsértés elkövetéséért 25 millió forint bírságot szabott ki a GVH.

A GVH döntésében megállapította, hogy a Culevit 2011 márciusa és 2013. november 4. közötti kommunikációjában jogszerűtlen módon közvetítette azt az üzenetet, hogy a daganatos megbetegedésben szenvedők problémájára megoldás lehet a Culevit tabletták vagy italporok valamelyike, hogy a speciális gyógyászati célra szánt tápszer, illetve annak összetevői elpusztítják a ráksejteket, s így alkalmasak lehetnek e betegség gyógyítására, továbbá alkalmazásukkal a fogyasztó meg is előzheti e betegséget, illetve gyorsíthatja gyógyulását.

A Culevit tabletta és italpor különleges táplálkozási célú élelmiszernek minősül, azon belül a speciális gyógyászati célra szánt tápszer kategóriába sorolható az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) nyilvántartása szerint. A Culevit azonban nem nyújtott be a termékeknek emberi betegséget megelőző, kezelő vagy gyógyító tulajdonságot tulajdonító jelölés, megjelenítés reklámozásának engedélyezése iránti kérelmet az OÉTI-hez.

A GVH a bírság kiszabásakor a kommunikációs költségekre alapozott. Súlyosbító körülményként értékelte többek között, hogy a jogsértő kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók széles körét érte el, illetve időben elhúzódott, a jogsértő kereskedelmi gyakorlat kifejezetten sérülékeny fogyasztókat, betegeket célzott meg, akik az átlagosnál érzékenyebbek az egészségügyi problémájukkal kapcsolatos kereskedelmi kommunikációra, a jogsértéssel érintett termék bizalmi termék. Enyhítő körülményként értékelte a GVH, hogy a vásárlási szándékot mutató fogyasztók a vásárlást megelőzően további információhoz juthattak a különböző szakemberek révén, a Culevit a versenyfelügyeleti eljárás megindulását követően felhagyott a jogsértő gyakorlattal, szüneteltette kommunikációját. A fentieken túl a GVH megtiltotta a jogsértő magatartás folytatását.

A GVH közleménye hangsúlyozza, hogy élelmiszerek reklámozásakor – beleértve a különleges táplálkozási célú élelmiszereket és a speciális gyógyászati célra szánt tápszereket – a vállalkozásoknak szem előtt kell tartaniuk az ágazati jogszabályokat is a fogyasztóvédelmi rendelkezéseken túl. A speciális gyógyászati célra szánt tápszerek olyan élelmiszerek, amelyek különleges eljárással, beteg emberek diétás ellátására készülnek, és orvosi felügyelet mellett használandók, s amelyek célja, hogy általuk a betegek mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálékhoz jussanak.

A speciális gyógyászati célra szánt tápszerekről jogszerű állítások csak az ágazati rendelet által elismert rendeltetést szem előtt tartva tehetők. Ha egy készítmény forgalmazói túl kívánnak lépni e korláton, akkor más minőségben, adott esetben gyógyszerként kell engedélyeztetniük és forgalomba hozniuk terméküket.

(kreativ.hu)

Ahol a korházigazgatók nem tudnak megegyezni, ott csak egy intézmény maradhat. Ezzel, valamint a várólisták csökkentésével szeretnének kézzelfogható eredményeket felmutatni.

Alig másfél hónapjuk lesz a kórházigazgatóknak arra, hogy egy, a jelenleginél gazdaságosabban működtethető struktúrát alakítsanak ki. Február végére a szaktárcának a kormány elé kell terjesztenie az átalakításról szóló javaslatot – közölte egy háttérbeszélgetésen Zombor Gábor egészségügyi államtitkár.

Úgy tudjuk, ahol a héten kezdődő üléseken a megyei egyeztető fórumok résztvevőinek nem sikerül megegyezniük, ott egyetlen intézmény maradhat. A kórházigazgatóknak tehát elvileg érdekükben áll majd a megállapodás, ami azért nem lesz egyszerű, hiszen minden megyében csak egy vezető kórház maradhat, a többiek kvázi e kórház telephelyeiként működnek majd a jövőben.

A megyei, illetve térségi rendszerben működő egészségügyi szakellátás kialakításánál először lakosságszám alapján meghatározzák azt a finanszírozási keretet, amiből működtetni kell a szakellátást, ezt követően kell dönteni arról, milyen struktúrában folyjon a betegellátás, és például az azonos profilú kórházi osztályok, részlegek közül megtartsák-e mindegyiket.

Az egy adott területhez tartozó kórházak közösen gazdálkodnak majd a rendelkezésükre álló keretből, és közös humánerőforrás-gazdálkodást kell folytatniuk. Az integráció miatt, döntően a háttérterületeken, így biztosan megszűnnek majd munkahelyek, az államtitkár azonban nem tudta megmondani, mennyi dolgozót érinthet az elbocsátás.

Az átszervezés lényege, hogy olcsóbbá és egyúttal hatékonyabbá tegyék az ellátórendszert. Ezt a Magyar Kórházszövetség szerint is nem csak a pénzhiány, hanem a humánerőforrás hiánya, valamint a működéshez szükséges eszköz- és infrastruktúra-igény is kikényszeríti. No, meg a kormány, amely csak akkor hajlandó további többletforrásokat bocsátani az egészségügy rendelkezésére, ha bizonyítja, ésszerűen képes azt felhasználni. Az ellátórendszer átalakításának célja, hogy ne termelődjön újra a kórházak adóssága. Az addigra akár a 80 milliárdot is elérő össztartozást a tervek szerint március végén központosítják, és az ígéretek szerint szanálják. Erre azonban csak 60 milliárd áll rendelkezésre a költségvetésben.

Az egészségügynek mielőbb kézzelfogható eredményeket kell felmutatnia. Ezért kaptak a kórházak egymilliárdot, és még a tervek szerint további ötöt fognak a várólisták csökkentésére. A leghosszabb ideig jelenleg térd- és csípőprotézis-beültetésre, valamint gerincstabilizáló műtétre kell várni (átlagosan két-három évet is), a legtöbben pedig a szürkehályog operációnál állnak sorban. Ezekből a beavatkozásokból az első körben 1000-1500-al többet végezhetnek el az intézmények, amelyek az OEP-pel közösen értesítik ki a várólistán lévő betegeket arról, hogy a tervezettnél hamarabb sorra kerülhetnek.

Annak érdekében pedig, hogy az erre szánt pénzt ne költhessék másra, az intézmények pántlikázva kapják meg azt, ráadásul a szükséges implantátumokat az egészségbiztosító központilag szerzi be számukra. Az OEP információink szerint 8 milliárd forintra becsülte korábban azt az összeget, amelyből fel lehetne számolni a leghosszabb várólistákat.

Nagy meccs lesz

Budapesten a Mentőszolgálat kapacitásainak 80 százalékát az köti le, hogy egyik kórházból a másikba viszik a betegeket – mondta Zombor Gábor. Az új struktúrának ezen is változtatnia kell, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a tervezett átalakítása a fővárosban járhat a legtöbb érdeksérelemmel, ezért itt lesz a legnehezebb. Budapesten még az sem dőlt el, hány intézmény kap irányító szerepet, hiszen megyei szintű nagy kórházak és klinikák egyaránt működnek. Az biztos, hogy a vezető kórház kijelölésekor a „sürgősségi ellátási képességet”, valamint azt veszik majd alapul, hogy az adott intézmény rendelkezik-a teljes ellátási palettával. E két alapfeltételnek jelen pillanatban csak két ilyen intézmény felel meg: az egyesített Szent István-Szent László és az Uzsoki utcai Kórház.

(Haiman Éva, vg.hu)

A Kanizsai Dorottya Kórház előtt mintegy 100-150-en gyűltek össze, a szervezők kérésére - tekintettel az egészségügyi intézményre - csendes demonstrációt tartottak. A résztvevők között volt, aki egy fakeresztet tartott a magasba "Kifosztott, meggyalázott magyar nép" felirattal.

A nagykanizsai kórház súlyponti szerepének tervezett megszüntetése, egyes osztályainak bezárása, valamint az ellátási körzet szűkítése ellen tartott demonstrációt az MSZP hétfő este.

A Kanizsai Dorottya Kórház előtt mintegy 100-150-en gyűltek össze, a szervezők kérésére - tekintettel az egészségügyi intézményre - csendes demonstrációt tartottak. A résztvevők között volt, aki egy fakeresztet tartott a magasba "Kifosztott, meggyalázott magyar nép" felirattal.

A demonstráción, majd a rendezvényt követő sajtótájékoztatón Teleki László, az MSZP országgyűlési képviselője azt fejtegette: az utóbbi időben sokan keresik meg őket azzal, igaz-e, hogy a kormányzat csökkentené a nagykanizsai kórház szerepét. A politikus azt mondta, olyan információk jutottak el a szocialistákhoz, és Zombor Gábor államtitkár, valamint sajtóhírek is azt a félelmet erősítik, hogy elveszítené súlyponti szerepét a megyei jogú város kórháza, csökkenne a jelenleg 180 ezres ellátási körzet, bezárnák a fül-orr-gégészeti, az urológiai és a szemészeti osztályt, és mindez orvosok, szakápolók leépítésével járna.

(ma.hu)

Ha ma valakinek térdprotézisre van szüksége és az egri kórházban szeretné megműttetni magát, akkor erre neki az aktuális várólista-adatok szerint 1882 nap múlva, vagyis 2021 novemberének közepén lenne lehetősége. Jól jön hát az a 33 millió forint, amit a gyógyintézmény a várakozási idők lefaragására kapott a közelmúltban.

Hatmilliárd forintot kap a hazai egészségügy arra, hogy csökkentse a várólistákat. Ezt még december végén jelentette be Zombor Gábor egészségügyi államtitkár. Reményei szerint ezzel a kisebb műtétekre csak két-három hónapot kell majd várni, a nagy értékű, költséges beavatkozásoknál – például csípőprotézis, térdprotézis esetében – pedig fél évre rövidülhetnek a várólisták, ami megfelel az Európai Unió sztenderdjeinek.

Ettől azonban az egri egészségügyi létesítményben még messze vannak, hiszen dr. Róth Péter, a Markhot Ferenc Kórház ortopéd főorvosa arról tájékoztatta lapunkat, hogy a napokban bizony éppen 2021. november 11-ére volt kénytelen előjegyezni egy térdprotézis-műtétre váró beteget. A szakember szavai szerint a két legkritikusabb műtéti várólista, a csípő-, illetve térdprotézis-műtéteké. A most a kormányzat által átutalt 33 millió forintos támogatásból szeptember végéig körülbelül 55-tel több műtétet tudnak ezek közül elvégezni.

– Azt azonban látni kell, hogy az interneten is nyilvánosan elérhető várólisták hossza folyamatosan változik. Éppen ezért a betegeket együttműködőbb magatartásra kérjük, éppen a sorstársaik érdekében – hangsúlyozta az egri kórházban a várólisták kurtítását koordináló Róth doktor.

Hogy miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy a betegek, akik gyakran nagy fájdalmak között várakoznak például egy térdprotézis beültetésére, minden követ megmozgatnak, hogy mielőbb elvégeztessék az operációt. Nem ritka, hogy másik kórházban végeztetik el a beavatkozást. Ilyenkor a várólistáról automatikusan lekerülnek. Az is előfordul, hogy az előjegyzéskor meghozott döntést időközben megváltoztatja a beteg, vagyis mire sorra kerülne, már nem szeretné, ha megműtenék, de ezt csak akkor jelzi, amikor a kiértesítik: sorra került. Dr. Róth Péter éppen ezért fontosnak tartotta hangsúlyozni: a műtétre várakozók is sokat tehetnek az egészségügyben dolgozók munkájának megkönnyítéséért, ha időben jelzik a változást. A most kapott pluszpénzből elvégezhető műtétekhez Egerben már elkezdték a betegek kiértesítését és a többletforrásból fedezett beavatkozások elvégzését.

A gyöngyösi Bugát Pál Kórházban a fekvőbeteg-ellátás területén a sebészeti beavatkozást igénylő szakmák esetében, mint például a fül-orr-gége, vagy a klasszikus sebészet, egy hónap a várakozási idő. Sajnos nem ilyen közeli dátumokkal kapnak műtéti előjegyzést a szemészeti beavatkozásra váró betegeink – mutatott rá dr. Assani Omar orvos igazgató. – Ők 10 hónapot is kell, hogy várjanak egy előjegyzett szürkehályog-műtét estében. Ennek oka, részben a nagyszámú beteg, de tény, hogy a megyében kevés a szemész szakorvosok száma.

A járóbeteg-ellátás területén a diagnosztikában például a CT, a hasi ultrahang esetében egy-másfél hónap a várakozás, de kritikusan sok a karotis ultrahang-vizsgálatot igénylő betegek számára az 5-6 hónap. Hasonló mértékű az urológiai betegek előjegyzési ideje. A mozgásszervi betegségben szenvedő betegek a neurológián 3-4 hónapos előjegyzési idővel szembesülnek, de kicsit jobb a helyzet az ortopédián, ahol 2 hónap a várakozás.

– A várólista alakulása szoros összefüggésben van a térség megbetegedési adataival, visszatükrözi a legjellemzőbb betegség típusokat, de ugyancsak szoros ok-okozati összefüggésben van a finanszírozással is – erősítette meg az intézmény orvos igazgatója.

A hatvani Albert Schweitzer Kórházban nincsenek kritikusan hosszú műtéti várólisták – informálta lapunkat dr. Rosta Ildikó orvos igazgató. A kórházban egynapos szemészet működik, ott jelenleg júliusi műtéti időpontokra jegyeznek elő betegeket. A sebészeti műtéteknél két-három hetes előjegyzési idő a jellemző.

A várólisták tulajdonképpen azért alakulnak ki, mert az OEP bizonyos beavatkozásokból csak meghatározott számú ellátást fizet ki a kórházaknak. Ezek halasztható műtétek, nem igényelnek sürgős beavatkozást. Az OEP adatai szerint a kisebb műtéteknél már elég jó időket teljesít a hazai egészségügy: egy mandulaműtétre országosan 30-50 nap az átlagos várakozási idő, egy laparoszkópos epekőműtétre is egy-két hónap alatt lehet időpontot kapni. A komolyabb beavatkozásoknál – mint azt az egri kórház adatai is mutatják – kitűzött féléves várólistától viszont egyelőre elég messze állunk. Égető szükség van tehát a pluszfinanszírozásra.

(heol.hu)

A kormány lényegében megzsarolja a kórházakat, hogy végigvigye újabb egészségügyi átszervezését – véli Mihályi Péter egészségügyi közgazdász, aki szerint nyilvánvaló, hogy a kormány elképzelései a kórházi átszervezésről az ára annak, hogy az állam átvállalja, elengedi az intézmények adósságait.

A közgazdász beszélt arról is a Klubrádiónak, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy magánbiztosítók beléphessenek az egészségügyi rendszerben.

„Ehhez egy elég nagy tortát kéne biztosítani, olyan elemeket kivéve a kötelező biztosításból, amihez nagy politikai bátorság kell. Enélkül nincs elég szolgáltatás, amit csomagba rendezve el lehetne adni” - mondta Mihályi.

(Klubrádió)

A betegellátó rendszerünk jó ideje ezer sebből vérzik. És újabb csapások sújtják: egy jogszabály ugyanis minden maszekolást kitilt a közgyógyításból. Ezzel várhatóan kettészakad az egészségügy – tiszta magánellátásra, illetve gyengülő államira, írja a Szabad Föld összeállítása.

Összeállításunkban annak igyekeztek utánajárni, milyenek a gyógyulási, egyszersmind túlélési esélyeink a jövőben...

 – Várhatóan nehezebben – véli Kincses Gyula egészségügyi szakértő, volt államtitkár. – A daganatos betegség kezelésének remélhetően megmarad az esélye, ám a várólisták növekedése és az alapvető vizsgálatok csúszása miatt a felismerés késhet a korábbi interjú szövege itt érhető el.