Olvasónk egy győri orvosi rendelővel kapcsolatban írt panaszt az intézmény elavultságáról. Az EESZI tudatta, hogy a rendelők és a várók berendezése a vállakozó háziorvosok feladata.

"Győrben a Tihanyi Árpád úti rendelőben nemrégiben az egyik radiátorból ömlött a víz. Az asszisztensnek kellett újra meg újra feltörölnie, az alátett vödröt cserélnie. Nagyon elavult már ez a rendelő, a mosdó se néz ki jól és jó lenne, ha többet nem kerülne ilyen méltatlan helyzetbe az egészségügyi személyzet és a betegekkel foglalkozhatna. Azt is szeretnénk kérni, hogy a nagy üvegablakokra tegyenek olcsó függönyt vagy rolót, mert nyáron, ha odatűz a nap, nehéz elviselni a hőséget a váróban" - írta olvasónk.

A városban működő orvosi rendelőket az Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény üzemelteti. Tájékoztatása szerint az olvasónk által jelzett problémát a bejelentést követő egy órán belül elhárították. „Az asszisztens helyesen járt el, hiszen a csőszerelők megérkezéséig a rendelkezésre álló eszközökkel és módon meg kell előzni a nagyobb kár keletkezését. A rendelőkben vállalkozó orvosok és asszisztenseik dolgoznak, ezért vis maior (váratlan körülmény) helyzetekben nekik kell intézkedniük. Ezt meg is tették, a problémát azonnal jelezték a műszaki feladatokat ellátó szervezeti egységünknek" – áll a lapunkhoz eljuttatott közleményben.

A rendelők és a várók berendezése az önkormányzattal kötött szerződés értelmében a vállalkozó háziorvosok feladata. Az EESZI olvasónk jelzése alapján egyeztet a Tihanyi úti rendelőben dolgozó orvosokkal a függönyök felszerelésére vonatkozó javaslatról. A rendelők teljes felújítása – beleértve a várókat és a vizesblokkokat – szerepel intézményük felújítási programjában.

(Kisalföld.hu)

Két alapvető, de már közhelyszerű állítás igaz a magyar egészségügyre: keveset költ az állam erre a célra, és azt is rosszul teszi. A kormány legújabb, egészségügyet érintő átalakítási tervei kapcsán nagyon úgy tűnik, hogy a második szempont kerekedett felül, vagyis a "feneketlen kút" megközelítés. Addig nem öntenek ide több pénzt az állami kasszából, amíg rendbe nem teszik a finanszírozást. Ez a fajta megközelítés azonban számos mellékhatást von maga után. Mindezek fényében rendkívül érdekes lesz, hogy a következő másfél hónapban a kormányzat hogyan készül fel a negatív kockázatok kezelésére.

Míg tavaly az önkormányzati választások előtt csak szivárogtak az információk arról, hogy a kormány nagy dolgokra készül az egészségügy területén, az elmúlt hetekben nagyon felpörögtek a hírek. Úgy tűnik, hogy a kormány itt sem hagy sok időt az átmenetre: az ellátórendszer finanszírozásának átalakítására néhány hónapot szánnak. Most bemutatjuk, hogy a jelenlegi környezetben milyen mozgástere van az egészségpolitikának, melyek a "reform" fő elemei és a lényeg: mire készülhetnek a betegek.

A fő szempont

A 3% alatti államháztartási hiány tartása jellemezte az elmúlt évek költségvetési politikáját és ez kijelölte a fő csapásirányt a politika más területein is, így az egészségügy számára is. A magyar egészségügy költségvetését, az Egészségbiztosítási Alapot is ennek az elsődleges szempontnak rendelték alá. Nem véletlen ezért, hogy a korábbi jelentős mínuszok után az elmúlt években inkább már nullás büdzsé jellemezte az E-Alapot:

• 2012-ben 46 milliárd forintos mínuszt termelt még az alap.
• 2013-ra ez már csak 512 millió forintos deficitre süllyedt.
• 2014-re a tervezett 29 milliárd forintos hiány helyett lett nullszaldós a büdzsé.
• És 2015-re is egyensúlyban lévő E-Alapot tervezett be a kormány.

Az egészségügyet érintő forrásallokációt és intézkedéseket ezért érdemes ennek fényében megközelíteni. Mindezek ismeretében már nem mondható különösnek a kormány legújabb kísérlete az egészségügyi ellátórendszer átalakítására.

A kitűzött cél teljesítése azonban távolról sem egyszerű feladat egy olyan helyzetben, amikor a torta mérete is kicsinek tűnik. Ágazati szakértők szerint a GDP 1-2%-ának megfelelő plusz összegre lenne szükség egy kormányzati ciklus alatt, vagyis 100-150 milliárd forintos plusz finanszírozásra egy év alatt. Ha pedig a kiinduló helyzethez (alacsony finanszírozáshoz) hozzátesszük az elmúlt évek néhány fejleményét (minimálbér emelése, garantált bérminimum, árfolyamváltozás, amortizáció finanszírozásának elmaradása, alapdíj emelésének elmaradása), akkor látható, hogy mitől termelődik újra és újra az adósság.

A fő elemek

A torta nagysága tehát alapjaiban határozza meg az egészségpolitika mozgásterét. A cél az adósságtermelés megállítása, ehhez pedig több eszközt is rendel az egészségügyi kormányzat:

• Átalakítják a háttérintézményi struktúrát és az egyes szervezetek funkcióit újraosztják (ennek látható eleme, hogy újjászervezik a GYEMSZI-t, az intézmények fenntartásáért március 1-jétől az Állami Egészségügyi Ellátó Központ lesz felelős, és a centralizációt egy szinttel lejjebb tolják a térségekre az adminisztráció könnyítése érdekében).
• Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepe felértékelődhet. Abban a tekintetben mindenképp, hogy az átalakítás talán legfontosabb feladatait, a betegút szervezését, valamint a finanszírozás újraszabását az OEP-re bízták.
• A kórházigazgatókat felnőttként, vagyis az intézményükért felelős vezetőként fogják kezelni. Akinek a munkájával a fenntartó nincs megelégedve, attól megválnak.
• A kórházigazgatók felelősségének átértékelése az egészségügyi kormányzat szerint fontos szempont az adósság újratermelődésének megállításában és a moral harad típusú problémák kezelésében is segíthet. Az elmúlt években ugyanis az eladósodott intézmények az év végén rendre egyszeri konszolidációban részesültek, ami akár "lazább" hozzáállást is megengedett a pénzügyekhez bizonyos intézmények számára ("miért ne adósodjak el jobban, ha úgyis kisegítenek később?" típusú kérdések).
• Áprilistól lenullázzák a kórházak adósságát, a beszállítókkal fog tárgyalni a fenntartói funkciókat kiszolgáló ÁEEK.
• Népegészségügyi mutatók használata az átalakítások eredményességének méréséhez.
• Az alapellátás megerősítése, pótlólagos finanszírozás 2015-ben.
• Infrastruktúrafejlesztés uniós forrásokból, melynek legújabb eleme az új fővárosi kórház.

 A fő feladat

A legutóbbi hírek a finanszírozás és a struktúra átalakítása köré koncentrálódnak, amit az OEP által kidolgozott módszertani mutató alapján hajtanak végre megyei szinten az intézményvezetők. A kapacitásokat a lakosságszám arányában osztották el az egyes területek között, és a megyén belül maguk a kórházaknak kell eldönteniük egymás között, hogy mely kapacitások hová kerüljenek. Mindezt február végéig. Kettős cél lebeg a végrehajtók szeme előtt: a párhuzamosságok kiküszöbölése (felesleges kapacitások levágása) és az egyenlőtlen struktúra megváltoztatása. Mindez azonban nem újdonság, az elmúlt években rendszeresen érkeztek hírek az aktív kórházi ágyak számának csökkentéséről, egy évtized alatt 30%-kal csökkent az aktív ágyak száma.

Miért fontos a kevesebb aktív kórházi ágy?

Az átalakítás kulcsszava ezúttal is az integráció. Megyei szinten meghatározzák a kapacitásokat és ezen a szinten meghatározzák a betegutakat is (a főváros ebben a tekintetben külön kategóriát képez). Emellett meghatároznak szakmai kapacitásokat, vagyis, hogy egy-egy szakmából mekkora kapacitásnak kell lennie egy-egy területen (megyében, járásban, városban). Közben tekintettel lesznek a progresszivitásra is, ami alapján lesz olyan ellátás, amit csak megyei, lesz olyan, amit csak városi és lesz olyan, amit csak országos szinten kell meghatározni.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy megyének egy fő kórháza lesz, ahol minden ellátás megtalálható. Egyes városi intézményeknek pedig le kell adniuk bizonyos ellátástípusokat, amelyeket a javaslattevő például megyei szintre emelt (így kerülnék el az adósság újratermelését például). A fővárosban a tervek szerint hat kiemelt intézmény maradna.

A mellékhatások

A kapacitások újraelosztásától, a párhuzamosságok megszüntetésétől megtakarítást remél a kormányzat. A kérdés, hogy ezek az összegek ténylegesen hol fognak "kicsapódni". Leegyszerűsítve az egészségügyi intézmények költségvetésének 60%-a bér- és bérjellegű kifizetés, a maradék 40% dologi jellegű kiadás. Ha a dologi jellegű kiadások tekintetében (például egységes nagygép-beszerzés, vagy osztálybezárás, ami politikailag viszont nem támogatott) nem teljesül bizonyos megtakarítás, akkor logikusan a létszámban fog ez lecsapódni.

A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozat és Tanács a napokban adta ki állásfoglalását a kormányzati tervekkel kapcsolatban. Kiemelik: a jelenlegi fix költségek mellett a fekvőbeteg szakellátás számos területe veszteséges, ezért a nullszaldós költségvetés elérését csak a fix költségek csökkentésével lehetne "orvosolni".

Szintén kritikaként hangzik el a jelenlegi átalakítási tervekkel kapcsolatban, hogy a pusztán lakosságarányos forráselosztás túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet és a valós gyógyítási szükségletekkel nem fog egyezni. Ezen túlmenően a rendszer megyei teljesítményvolumen-korlát újraelosztást vezet be a szakmákra. Az egészséggazdászok nemrég kiadott állásfoglalása szerint

Klikk a képre!

 Nyertes és vesztes térségek. Forrás: A Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozat és Tanács február 13-án kiadott állásfoglalása.

A mostanit tervek változást hoznának a régiós/térségi tervezési rendszerben: a Semmelweis Terv nyomán kialakult egészségügyi térségek helyett közigazgatási régiók lépnének életbe, vagyis az új rendszer megbontaná a - hosszas szakmai egyeztetés után létrehozott - betegutakat. A megyék között látványos mozgások figyelhetők meg a betegek számában, amit nem szabadna figyelmen kívül hagyni.

A nagy egyensúlyjavító versenyben az intézmények igyekeznek majd a jól fizető szakmákban megjelenni, melynek következtében bizonyos betegségcsoportok hátrányos helyzetbe kerülnének.

A kórházi kapacitások ilyen horderejű átalakítását az alapellátás (elsősorban a háziorvosi rendszer) megfelelő megerősítése kellene megelőzze, ám ez épp csak elkezdődött. Így a magyar egészségügyi ellátórendszer továbbra is a kórházak felé billen, magához szívva a "vattabetegeket" (akiket a kórházak csak azért vesznek fel, hogy megkapják az utánuk járó finanszírozást).

(Portfolio.hu)

Első fokon lezárult Daher Pierre és Czipfelné Krisztián Katalin pere. A kazincbarcikai kórház igazgatóját, volt fideszes országgyűlési képviselőt verekedésért jelentette fel az asszony még 2013-ban.

Az ügy előzménye: amikor elterjedt a híre, hogy Kazincbarcikán végleg bezárják a belgyógyászatot, és csak krónikus ellátás lesz, akkor Czipfelné Krisztián Katalin, a kórház megmentésére alakított civil mozgalom egyik képviselőjeként az igazgatótól szerette volna megtudni, mi az igazság ebben az ügyben. Amikor betegként a kórházban tartózkodott, bekopogott az igazgatóhoz.

Daher Pierre a perirat szerint amikor megtudta, hogy mi járatban van az asszony, tűrhetetlen hangnemben kiabálni kezdett, és megpróbálta durván kitessékelni a szobájából, miközben két kézzel szorongatta és tekergette a karját. Az asszony rendőrségi feljelentést tett, látlelete szerint zúzódások és véraláfutások voltak a karján.

A Miskolci Törvényszék első fokú ítéletében megállapította, hogy Daher Pierre alperes megsértette Czipfelné Krisztián Katalin felperes emberi méltóságát azzal, hogy azt mondta neki „vedd ki innen a lábad, kirúglak a kórházból”, majd megragadva őt, megkísérelte kitolni az irodából. Azzal is megsértette jó hírnevét az asszonynak, hogy egyik nyilatkozatában „pszichiátrián kezeltnek” minősítette.

A bíróság ezért a kórházigazgatót arra kötelezte, hogy küldjön egy sajnálkozását kifejező magánlevelet az alperesnek, valamint az ítéletben megfogalmazottakat a Magyar Távirati Iroda Zrt. útján a saját költségén tegye közzé annak közlése mellett, hogy Czipfelnétől bocsánatot kér. Kötelezi az alperest arra is, hogy 400 ezer forintot fizessen ki Czipfelnének,

A felperes többi keresetét a bíróság elutasította. Az ítélet egyébként nem jogerős, a felek a Debreceni Ítélőtáblához fellebbezhetnek.

(boon.hu)

Magyarország feltűnően keveset költ állami forrásokból egészségügyre, a finanszírozás reálértéken hosszú évek óta nem javul, miközben a fenntartás költségei folyamatosan az átlagos inflációt meghaladóan drágulnak. Az egészségügyi technológia is döbbenetes mértékben fejlődik, ám ennek költségeit az állam nem tudja és nem is akarja felvállalni. Ellenben egyre inkább támogatja a magántőke bevonását és a magánszolgáltatók térnyerését.

A magánszektor viszont gyakran szelektál a betegek és az ellátások között, így kimazsolázza a neki anyagilag kifizetődő pacienseket, az igazán költséges beavatkozások és betegek pedig mindig az állami egészségügyre maradnak. Magyarországon jó példa, hogy míg az orvos-beteg találkozó magánrendelőben történik, a költséges vizsgálatok vagy eszközigényes beavatkozások már az állami szolgáltatónál.

Nehezíti a helyzetet az orvoselvándorlás

Bár Orbán Viktor már tavaly bejelentette, hogy megállították az orvoselvándorlást, a kivándorló orvosok száma valójában nem csökkent.

Összesen 955 orvos ment külföldre dolgozni 2014-ben az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal adatai szerint. Ez a szám 2013-ban 948 volt, vagyis a kormánynak nem sikerült megállítania az orvoselvándorlást annak ellenére, hogy tavaly márciusban Orbán Viktor azt mondta, ez megtörtént, és már kevesebb orvos hagyja el az országot.

A kivándorlók között 500-nál is több a fiatal orvos és rezidens, akik az állami ösztöndíjak ellenére is inkább külföldre távoztak. A Magyar Rezidensszövetség szerint az állami ösztöndíjakat sokan csalinak tartják, mert a szakvizsga után az orvosok elvesztik az ösztöndíjat, és annak ellenére, hogy nagyobb a felelősségük, mégis felére csökken a bérük.

Katasztrofális körülmények

Magyarországon sokszor a betegek el sem jutnak az életmentő vizsgálatokig, a recepteket nem tudják kiváltani, az állami egészségügyi intézményekről pedig sorra lepattannak. Sokan közülük úgy halnak meg, hogy még az ellátórendszer kapuján sem jutnak be.

Az egészségügyi közszolgáltatásokra szoruló állampolgárok egyre nagyobb hányada tapasztalja meg, hogy nagy a baj a gyógyítás hazai világában. Szinte mindenkinek van története: olykor csak az elromlott ultrahang diagnosztikai készülék miatt egy hónappal elhalasztott vizsgálatról vagy a túlterhelt ápolók által elfelejtett infúzióról.

(stop.hu) 

Aki eddig nem kérte, az már ne is kérje az influenza elleni oltást, mivel két hét kell a védettség kialakulásához, de addigra a járványnak várhatóan vége lesz, írja a Magyar Nemzet. Mutálódott vírus miatt az oltás szakértők szerint sem annyira hatékony, mint amilyennek indult.

Mutálódott az influenza egyik vírustörzse, ami miatt alig háromszázalékos védettséget ad csupán a védőoltás az idei évi influenzavírus ellen az Angliai Közegészségügyi Hivatal napokban közzétett jelentése szerint. „Valóban van egy mutáció, ez a vakcina három komponense közül az egyikben történt, abban is részlegesen” – mondta el az mno.hu-nak dr. Ludwig Endre. Mint az infektológus-belgyógyász szakorvos kifejtette: „igaz, hogy ez a vakcina nem annyira hatékony, mint ahogy indult, mert közben a vírus mutálódott, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hatékony”. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház tudományos igazgatója szerint nagyon nehéz kiszámítani, hogy mihez képest, és miben mérjük a vakcina adta védettséget: megbetegedésben, halálozásban vagy kórházi beutalásban, esetleg másodlagos tüdőgyulladás kialakulásában.

Mint azt az infektológus-belgyógyász szakorvos kifejtette: az oltóanyag előkészítésének nagyon bonyolult menete van, amiért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a felelős. A WHO központi laboratóriumában kiváló epidemiológusok és virológusok a korábbi megbetegedéseket figyelve próbálják megjósolni, hogy a következő szezonban a vakcina mely vírustörzseket tartalmazza. Ez nagyon sokszor sikerül, valamikor a természet azonban nem követi a szakemberek becslését. Az, hogy mi van egy vakcinában, az a világon mindenhol ugyanaz, a gyártók egy bizonyos oltótörzset kapnak a WHO laboratóriumától, és azt használják fel. Tehát bármilyen cég gyártja is a vakcinát, a hatóanyag benne ugyanaz.

Aki eddig nem kérte az oltást, annak már nem is érdemes beoltatnia magát dr. Ludwig Endre szerint, tekintve, hogy két hét kell a védettség kialakulásához, de addigra a járványnak várhatóan vége is lesz. Túl vagyunk tehát már azon a perióduson, hogy érdemes lenne beoltatni magunkat – hangsúlyozta a szakember. Egy fegyverünk maradt tehát: fokozottan kell figyelni a higiénére, érdemes gyakran kezet mosni, hiszen a tárgyak felületén az influenzavírus egy jó darabig megmarad. Ha megengedhetjük magunknak, lehetőleg ne menjünk influenzaszezonban tömegbe. Ha az óvintézkedések ellenére sem tudtuk elkerülni a betegséget, akkor mindenkinek jobb, ha otthon maradunk, klinikai tény ugyanis, hogy aki otthon marad, az gyorsabban gyógyul meg, mint az, aki lábon hordja ki az influenzát, melynek legveszélyesebb szövődménye a tüdőgyulladás. „Az influenzavírus által termelt különböző anyagok, illetve enzimek nagyon sérülékennyé teszik a légutakat, és az ott lévő egyéb baktériumok így kórokozóként tüdőgyulladást tudnak okozni.”

(MNO)

Egy tovább már nem halasztható operáció miatt négy napot töltött a Péterfy utcai kórházban a mentőszolgálat nagy ismertségnek örvendő szóvivője, de már jól van.

– Visszérműtétem volt, és szerencsére jól sikerült, már fásliznom sem nagyon kell – mondta Győrfi Pál (50), aki édesapjától örökölte a hajlamot. – És neki is a bal lábán tágultak ki a visszerek, mint nekem. Régóta terveztem, hogy egyszer kés alá fekszem, és egy mentőorvos kollégám adta a végső lökést, aki kórházi orvos is egyben. Amikor októberben megmutattam neki a vádlimat, rögtön azt mondta, az esetleges szövődmények miatt ezt az operációt már nem szabad halogatni, mert trombózis is lehet belőle – idézte fel a szóvivő, mi adta a végső lökést az operációhoz. A trombózis valóban nem játék, ha vérrög leszakad és a tüdőbe jut, annak végzetes követkeménye lehet.

– Az ünnepek utáni időszak kicsit nyugisabb, olyankor pótolhatóbb vagyok, ami persze csak részben volt igaz, szerencsére a munkám egy részét a kórházból is el tudtam látni – vázolta Győrfi, aki az egyórás műtét utáni napon már rá is tudott állni a bal lábára. – Nem fájt, csak bekékült, de ennyi idősen ez az esztétikai probléma nem zavart. A szaladgálásból persze vissza kellett vennem – fűzte hozzá a médiás személyiség, aki azt is elárulta, a kórházban többször is elérzékenyült.

– Először elszégyelltem magam, amiért hat éve nem mentőzöm mentőtisztként – mondta Győrfi, és mély lélegzetet vett. – Nagyon szeretem a munkámat, de eredetileg nem szóvivőnek készültem. Gyerekkorom óta az vezérel, hogy egészségügyi dolgozóként segítsek a bajba jutott embereken. Ahogy a mentőknél, itt a kórházban is láthattam, ahogy az egészségügyi dolgozók szépen csöndben, de magas színvonalon végzik a munkájukat, miközben az életüket és vérüket áldozzák a betegekért, bizony ismét elgondolkodtam, legalább hetente egyszer újra mentőautóba kellene ülnöm – tette hozzá, és azt is elmondta, a Péterfyben régi ismerősként köszönt rá több olyan orvos, akiknek egykor a mentőápolója volt.

Természetesen, azt is tudni akartuk, ízlett-e Győrfi Pálnak a kórházi koszt. – Bizony mondom! – válaszolta. – Perverz lehet az ízlésem, mert a menzakosztot kisiskolás korom óta szeretem. Most a kórházban is mindent megettem: az összes parizert és mackósajtot. Annyira ízlett a kórházi tökfőzelék, hogy repetát is kértem, emiatt viszont nem tudtam megenni, amit később a feleségem hozott nekem.

(blikk.hu)